Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

A Nagyhalászi Kender- és Jutagyártól fonalmentési munkát kapott a helyi ÖNO bérmunkában. így érdekeltté váltak a tevékenységbe történő bekapcsolódásba. Ez meglehetősen erős mozgató erőnek bizonyult itt is, mint a későbbiekben tárgyalásra kerülő vásárosnaményi járás területén működő ÖNO-inál. A nagyhalászi ÖNO tagok 1975. május 15-től férfiak, nők vegyesen folyamatosan végezték a fonalmentést 11-12 fővel. A bérmunkaként kapott összeg május,június és július hónapokra összesen 28 710 Ft-ot tett ki. Ennek 60%-át az ÖNO tagok részére a végzett munka arányában kifizették. A 40%-ot pedig takarékkönyvben kezelték és közösségi célokra fordították. Kevéssel e munkafolyamat megkezdése előtt jelent meg az ÖNO-k teljeskörű rendezésével kapcsolatosan kiadott 1/1975. (1.15.) Eü.M sz. rend., a 7/1975. Eü.K.3./Eü.M.sz. ut., a 90 030/1975. Eü.M. sz. Irányelv az öregek napközi otthona szervezéséről és működéséről, valamint a 90 040/1975. Eü.M.sz. Útmutató az ÖNO gondozás módszereiről. A megjelent rendelet, utasítás, Irányelv és Útmutató végig tárgyalta az ÖNO-val kapcsolatos valamennyi problémát és mégis megmaradt a keretjogszabály szintjén, mert mérlegelési jogot biztosított az alkalmazó szerveknek. E nappali gondozást nyújtó intézményekben, a jogforrás új elemként rögzítette a hasznos időtöltés keretében szervezett foglalkoztatás során előállított termékek értékesítési lehetőségét. Kimondta, hogy az ebből eredő tiszta bevételt, részben közösségi célokra, részben a munkában résztvettek jutalmazására kell fordítani. így a nagyhalászi ÖNO-ban gondozottak foglalkoztatásából származó jövedelem elosztására az 1/1975. (1.15.) Eü.M.sz.rend. 5.§ (4) bek. és a 7/1975. (Eü.K.3.) Eü.M. sz. ut. 6. § (2) bek. volt az irányadó. A vásárosnaményi járás területén működő hat ÖNO-ban 1980 októberében — a tarpai szociális otthonhoz kapcsoltan — munkakönyvvel végzett ipari jellegű foglalkoztatás vette kezdetét. A tarpai otthon igazgatója saját gépkocsiján (térítés ellenében) széthordta a Budapesti Kézműipari Vállalat által a szociális otthonhoz leszállított hulladékanyagot a szomszéd községekben működő napközi otthonokhoz. Itt bőr félkész áruból könyvjelzőket, levéltárcákat, pénztárcákat stb. fűztek össze és hoztak olyan állapotba, hogy késztermékként piacra dobhatta a Kézműipari Vállalat. Ezt követően a Vállalat által géppel előre kivágott bőr-lapokba, — erre a célra készített — tű segítségével kézzel fűzték be az idős emberek a bőrcsíkokat, melynek elvégzése után kockás mintázatú felületet kaptak. Ezeket a Vállalat női táskák betétjeihez