Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

tudtak biztosítani a női alsónadrágból, női téli, nyári ruhából, férfi téli, nyári ruhából stb. A 100 ágyas otthon összesen 78 pár (31 pár női, és 47 pár férfi) cipővel rendelkezett. Takaróhuzat is mindössze 91 db volt, így egyszeri váltás sem volt biztosítva ebből a cikkféleségből sem. (1. 54. sz. kimutatás) Szék és üvegpohár sem jutott mindenkinek, mert a 100 gondozott részére csak 91 szék és 49 üveg pohár állt rendelkezésre. A gondozottak száma 1952. II. negyedév végén már 107 fő volt. Ebből 50 férfi és 57 nő. ' Az 57 nő részére mindössze 56 női alsó állt rendelkezésre. A mosás biztosítása ilyen rendkívül alacsony fehérnemű és ilyen gyér raktárkészlet mellett elengedhetetlen. A meglévő 93 db női ruhának ha az 50%—át nyári, a másik 50%-át pedig téli ruhának feltételezzük, akkor is az 57 női gondozottat figyelembe véve mindenkinek nem tudtak annyit sem biztosítani hogy egyszer magára öltse a cserelehetőség igényével. Ebben az időben a gondozottak nagy többsége rongyokban került be a szociális otthonokba. Saját ruhával csak elenyésző számban rendelkeztek. A férfi ruhánál is ugyanez volt a helyzet.. Az ágytextíliák közül a takaróhuzat (91 db) nem biztosított mindenkinek egyszeri felhúzást sem. Lepedőből azonban 258, párnahuzatból pedig 358.állt rendelkezésre, ami „megfelelő" váltást tett lehetővé.

1052 Nagyon hiányos volt a felszerelés még 1968-ban is. Pl. a 160 fős (most már nem büdszentmihályi) tiszavasvári, fekvőbetegeket ellátó szociális otthon még mosodai szárítógéppel nem rendelkezett. A mosónők valóságos rabszolgamunkával, lavórban, kézieró'vel hordták fel a főépület padlására a nagy mennyiségű mosott ruhát szárítás céljából. Ez óriási fizikai erőkifejtést kívánt. Ez a szárítási mód még azt is eredményezte, hogy a téli hónapokban többször előfordult, hogy a heti fehérneműváltáshoz nem száradt meg elegendő tiszta mosott ruha. A váltáshoz pedig megfelelő raktárkészlettel nem rendelkeztek. így többször megtörtént, hogy a heti fürdés után a nővérek nem tudtak tiszta felső', vagy alsó ruhát biztosítani a gondozottak részére. Mosógépe már hosszabb évek óta volt az otthonnak, csak nem volt az megfelelő teljesítőképességű, így szükséges lett volna még egy db 70 kg-os mosógépre is, nemcsak szárítógépre. Ezt indokolta a nagy textilhiány. Textilhiány uralkodott a szociális otthonok többségében is. (Tiszavasvári, Gacsály, Mérk, Szakoly) Ezt az okozta, hogy az új gazdasági irányítási rendszer bevezetése (1968) előtt évi és fejenkénti 800 Ft-os textilnorma volt előírva a szociális otthonoknál ugyanúgy, mint a kórházi ágyaknál, ahol csak ágytextíliát kellett a betegnek biztosítani.

1053 A szociális otthonok pedig alsó-felső ruházatot, lábbelit, téli-nyári változatban biztosítottak betegeiknek az