Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

Az eddigiek során megismerkedtünk az 1945 eló'tt működő, felnőtt korú elesettek gondozásával aggokat ellátó intézményekkel. A Nyíregyháza városban lévő szegény- és betegmenházzal, a községek által fenntartott szegényházakkal és az egyházi kezelésben lévő szeretetotthonokkal. A Nyíregyházi városi szegény- és betegmenház az akkori viszonyokhoz képest aránylag még tűrhető menedéket nyújtott, de a legtöbb községi szegényház nem volt egyéb nyomortanyánál, melyek legnagyobb részét nagyfokú elhanyagoltság jellemzett. A községi szegényházakban tengődő keresetképtelen ráutallak körülményeinek javítása céljából a népjóléti miniszter 1947-ben elhatározta, hogy elsősorban a községi szegényházakat felszámolja, s helyettük járási szociális otthonokat létesít. Ezek szervezésének elősegítése érdekében ,.Irányclv"-et dolgozott ki. Megvalósításához elsősorban a földreform során igénybe vett kastélyokat, nagyobb házingatlanokat használtak fel. Országos viszonylatban a hároméves terv első évében, 1948-ban, 22 járásban és városban folytak a szociális otthon szervezési munkálatai,

s az első szociális otthon ünnepélyes megnyitására, a Pest megyei Cinkotán 1948. június 13-án került sor. 46 Szabolcs, valamint Szatmár-Bcreg vármegyékben ekkor még csak a szociális otthonok céljára alkalmas épületek felkutatása folyt. Létesítésüknél első feladatként jelentkezett az alkalmasnak tartott házingatlan telekkönyvi tulajdonának megszerzése, majd szakértő bevonásával annak megállapítása, hogy az épület szociális otthon céljára történő átalakítása, helyreállítása milyen összeget képvisel. Ezt követően az átalakítás előméreti költségvetésének elkészítése következeti, majd pedig tisztázni kellett, hogy a költségekből helyileg mennyi fedezhető. Csak ennek kimunkálása után lehetett a népjóléti miniszterhez támogatásért fordulni annak feltüntetése mellett, hogy a létesítmény hány személy befogadására lesz alkalmas és létesítésével, hol. mely községben, milyen létszámú községi szegényház szüntethető meg. Az irányelvek szerint a felszerelési tárgyakat a lakosság pénzbeli és természetbeni adományai révén, társadalmi erőforrásokra támaszkodva kellett biztosítani. A fenntartási költségek előteremtésére a vármegye alispánja írásban felszólította az adott járás(ok) területén lévő községeket, hogy a településükről beutalandó szegények ellátási díjairól költségvetésükben gondoskodjanak. A főhatóság csak az érjüjet átalakításához helyezett kilátásba tervhitel (tárcahitel) folyósítását. Szabolcs vármegyében a hároméves terv keretében (1948-1950) Szakoly és Tiszabűd