Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

akadályként jelentkezett. A szeretetházban a gondozást összesen két diakonissza testvér vállalta, illetve végezte. Más alkalmazottjuk nem volt. Az épület 7 szobából állt. Ebből: 2 hálószba 4,5 m x 4 m, 1 ebédlő 4,5 m 4 m, 1 nappali szoba 5,5 m x 5 m, 2 ún. „öregek szobája" 4 m x 4 m, 1 helyiség mérete ismeretlen. Az épület tartozékai: kb. 200 n.öl udvar és 1 mosókonyha. A leánygyermekek többnyire iskolaköteles korúak voltak, így az intézmény részére hasznot hajtó tevékenységet folytatni nem tudtak. Az idős gondozottak a konyhai előkészítésben vettek részt. Ezenkívül a fiatalok ruházatának javításában működtek közre. A szeretetház fenntartásának összes költsége 1944-ben 27 369,96 P-t tett ki. Egy gondozottra eső átlagos költség 782 P volt, mely az infláció miatt 1946 márciusában 400 000 P-re emelkedett. A személyi kiadások 1944-ben, két személy után számítva 320 P, 1946-ban már 21 000 000 P-re rúgott.

940 Az Evangélikus Egyházközség nevében Balczó András evangélikus lelkipásztor, a szeretetotthon vezetője, 1947. június 13-án kérelemmel fordult Nyíregyháza város képviselő-testületéhez melyben 7000 Ft építési és fenntartási segély megszavazását és a költségvetésbe történő beillesztését szorgalmazta. Előadta, hogy ..."Arvaházunkban jelenleg 30 gondozott áll állandó lakás és élelmezési gondozásban, 6 gondozottunk kint lakó, február elsejétől pedig az árvaház kebelében 85 iskolás gyermeknek és 15 felnőttnek adunk naponként ebédkosztot, s mindezt anélkül végezzük, hogy akár a városhoz, akár más egyesülethez fordultunk volna segítségért. 2/ Arvaházunk 11 esztendő óta tölti be áldásos működését Nyíregyházán anélkül, hogy a várost egyszer is megkerestük volna pénzbeli támogatásért. 3/ A háború következtében előállott nagy le szegényedés, nyomorúság és elárvulás arra kényszerűéit bennünket, hogy otthonunkat megnagyobbítsuk annyira, hogy 50-60 árvát, illetőleg elhagyottat tudjunk befogadni, mert olyan nagy a felvétel iránti kérelem. 4/ Célunk: levenni a nyomorúság terhét olyan anyák válláról, ahol nincs családfő, mert elhunyt vagy még nem érkezett haza, szeretetet nyújtani olyan gyermekeknek, akiknek senkijük nincsen és hajlékot adni olyanoknak, akiket a sors annyira sújtott, hogy egy életen át nem voltak képesek annyit összekuporgatni, hogy öreg napjaikra saját hajlékukban hajthassák le fejüket pihenőre. Úgy véljük nem csak egyházi szolgálatot végzünk, amikor ezt meg akarjuk valósítani, hanem a város szempontjából is olyan szociális munkát, amely megérdemli a város segítő jóindulatát. A