Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

Összefoglalás Rövid összefoglalóként rögzíthetjük, hogy a szegénygondozás, a jótékonyság talajáról indult, az intézményes szociális gondozás a kórházüggyel kezdődött, s ezek kialakításában és fejlesztésében az egyház szerepe elvitathatatlan. Majd e tevékenységbe a városok és községek — mint hatóságok — belépése újabb fejlődési fokot jelentett. A II. világháború után történő állami feladattá nyilvánítása pedig mérföldkő a szociálpolitika történetében. Az 1944 decemberében rögzített közfeladatként kezelésének kimondása ellenére, az 1950-es évek ideológiai torzulásai elhanyagolták a szociális ellátás kifejlesztését. Lelassultak, talán le is álltak bizonyos ideig a gerontológiai és pszcihológiai kutatások. A pszichés tényezők szerepe — így az öregek szociális szükségleteit meghatározó hátrányos biológiai és pszichés tényezők is — leértékelődtek, háttérbe szorultak. Elmaradt a távlati szociális gerontológiai koncepció kidolgozása is. Az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején a szociálpolitika kezdett polgárjogot nyerni, s fejlődése több irányban megindult. Az állami szociális otthonok és a szociális segélyezés fejlesztése mellett a területi szociális gondoskodás több és egyre szélesedő formája honosodott meg, mely a későbbiek folyamán tovább terebélyesedett. Mindezek ismeretében is megkíséreljük vázlatosan rögzíteni még a gerontológiai ellátás előtt álló fontosabb, általános érvényű, elveket, — mint a továbbfejlesztés szükségességét — a konkrét, részletekbe menő tervek kimunkálása nélkül. 1/A korunkat jellemzőnagy demográfiai változásokra való tekintettel, a várható élettartam növekedése, az idősek abszolút számának emelkedése következtében szükségesnek látszik a gerontológiai elméleti kutatások fokozott támogatása, intenzívebbé tétele. Ezek eredményeinek a gyakorlatban való alkalmazására orvos-gerontológusoknak megyénként legalább a nagyobb létszámú, általában megyei módszertani szociális otthonokban való foglalkoztatása, kisugárzó feladattal a területi szociális gondozásra is. Ezt megelőzően pedig az orvosképzésben és továbbképzésben geriátriai, gerontológiai tárgyak beállítása a már nemzetközi felhívásokban is sürgetett indokok figyelembevételével. Orvosgerontológus szak meghonosításának mérlegelése. 21 A nyugdíjkorhatárt elért még viszonylag „egészséges" időskorú állampolgárnak lehetővé tenni a munka lépcsőzetes és fokozatos