Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

adódóan — jogszabály és irányelvek hiányában —• az alapvető szakmai fogalmak (gondozás, gondozott, látogatás stb.) értelmezésében és alkalmazásában eltérések voltak. Ezért még az 1970-es évek statisztikai adatainak értékelésénél ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Szabolcs-Szatmár megyében a házi szociális gondozó hálózat kiépítéséhez a megyei tanácsi 30/1968. T. sz., és a végrehajtó bizottság 118/1971. (VII. 21.) V.B. számú határozata nyújtott alapot. Saját erőforrásából biztosította a területi házi szociális gondozási munkák vitelének szervezéséhez szükséges járási, városi szociális gondozónők beállításához a béralapot. Ez lehetővé tette, hogy a hatósági igazgatási jellegű tevékenység mellett egyre inkább előtérbe kerüljön a gondozás megvalósításához szükséges szervező tevékenység. Ugyanis a szakigazgatási szervek munkájának minden fokon közös jellemzője volt még ekkor, hogy aránytalanul többet foglalkoztak a hatósági tevékenységgel, a nagy ügyiratdömping intézésével, mint a gondozás szervezésével. A járásokban városokban rendszeresített egy-egy szociális előadó még az igazgatási munka jó megszervezésére és ellátására is kevés volt, nemhogy kellő energia maradt volna a gondozási munka szervezésére.

1455 A Megyei Tanács 30/1968. Tsz. határozata alapján beállított járási, városi szociális gondozónők a községi tanácsokkal szorosan együttműködve, —• hatóságuk területén — felmérést végeztek a gondozásraszorulók körében. Az 1971. évi adatok szerint, a megye 93 községében 544 házi szociális gondozásra szorulót találtak. Közülük 152 fő (27,9%) a nyírbátori járásból tevődött össze. A gondozásra szorulók zöme a szociális segélyben részesülők és a mg. termelőszövetkezeti járadékosok köréből került ki. Ezek 61%-ának jövedelme még a 400 Ft-ot sem érte el. Több járásból jelentettek olyan eseteket, ahol előfordult, hogy egy 3-4 tagú családból minden egyes családtag gondozásra szorult. így pl. Varga Józsefné Eperjeske, Szabadság tér 28. (sz. 1900) ágyban fekvő beteg, Varga József (fia) Eperjeske, Szabadság tér 28. (sz. 1926) szellemi fogyatékos, id. Varga József Eperjeske, Szabadság tér 28. (sz. 1893) féloldala béna. A 3 tagú családot Nagy Albertné Eperjeske, Béke u. 37. alatti lakos, közeli szomszéd már eddig is gondozta emberi humanitásból. Továbbra is vállalta gondozásukat tiszteletdíj ellenében. Kaliba Borbála Nyírbéltek, Petőfi u. 79. alatti lakosnak mindkét lába csonkolt, ki 75 éves testvérével élt közös háztartásban, és 360 Ft rendszeres szociális segélyből tengették magukat. A felmért adatok jellemzője az volt, hogy a gondozásra szorulók legnagyobb hányada olyanokból került ki, akik szociális otthoni beuta-