Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

A járások, mint a megye és községek közötti közbülső szervek fokozatosan megszűntek 1983.december 31-ével. Az új szervezeti forma következtében minden település (város, nagyközség, község) és testülete közvetlenül a megyék irányítása alá került. Két fokozatú igazgatás jött létre. A két fokozatú igazgatás, településtípusonként csoportosult: - megyei jogú város és városkörnyék községei, - város és városkörnyék községei, - városi jogú nagyközség és városi jogú nagyközségkörnyék községei. Ennek megfelelően a vizsgált időszak végén 1988. december 31-én az Çg^yes településtípusoknál a férőhelyek a következőképpen alakultak : - városokban (mj. várossal együtt) 330 férőhely (1.: 116. sz. kimutatás) - nagyközségekben 380 férőhely (1.: 117. sz. kimutatás) - városkörnyék községeiben 1515 férőhely megyei összesen: 2225 férőhely (1.: 118. sz. kimutatás) A megyei adatokat vizsgálva az ÖNO-k és férőhelyeik száma az évek során fokozatosan emelkedett. E létesítmények befogadóképességeinek növekedését jól jellemzi, hogy a megyében 10 000 60 éven felüli lakos közül 1969-ben 56,8 ország 47,2 1970-ben 70,6 ország 58,8 1975-ben 126,5 ország 96,0 1980-ban 183,1 ország 131,3 , 1985-ben 206,6 ország 160,3 1989-ben 271,4 ország 198,6 főt látott el ez a hálózat. Bármennyire is j óval magasabbak a megyei adatok e tekintetben ; országosnál, mégsem Szabolcs-Szatmár megye vezetett a megyék közül, mert Zala megyében 1989-ben 336, Hevesben 300 és Komárom-Esztergom megyében pdig 290 volt ez a megyei mutatószám. A megyében 1984-ben az (ÖNO-k), — új elnevezésükön Idősek Klubja — 12,2%-a, (ország 37,3%-a) megyei város, város és városi jogú nagyközségekben, és 87,8%-a (ország 62,7%-a) pedig községekben működött.