Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

következik be. Betartásának ellenőrzését azonban nem lehetett megnyugtató módon biztosítani. A 101/1955 PM.-Eü. M. sz. együttes utasítás lehetővé tette, hogy a szociális otthonok mellett önálló költségvetési egységet alkotó gazdaságokjöjjenek létre. Ennek célja az önellátás fokozása mellett a gondozottak tétlenségének megszüntetése volt. A gazdaságból származó termelvényck saját szükségletük kielégítését szolgálta. Az intézetben felhasznált termeivények árát a nagykereskedelmi ár 809r-ában kelleti elszámolni. E gazdaságok terven felüli bevételeit a költségvetésükben nem szereplő kiadások fedezésére lehetett fordítani. E lehetőséget a gazdasági vezetők igyekeztek felhasználni hiányos felszerelési tárgyaik pótlására. Nehézségként jelentkezett minden otthonnál, hogy az 507-7/1953. sz. Minisztertanácsi határozat alapján a levágott sertések kitermelt húsából 70%-ot az otthon húskeretébe be kellett számítani és csak a 30%-kal rendelkeztek szabadon. További nehézség volt az is, hogy a levágott sertések húsa után kilogrammonként 4,10 Ft-ot. a fehér áru (szalonna) után pedig kilogrammonként 6,30 Ft-ot kellett befizetni. Ez az intézkedés csökkentette az érdekeltséget. Fenntartotta az érdekeltséget azonban, hogy a nyereségből prémium volt osztható a termelést irányító és a fizikai munkában közreműködő alkalmazottak és gondozottak részérc, a gazdasági év végén. A háztáji gazdálkodás más irányú gazdasági tevékenységekhez hasonlóan — az abban az időben szokásos módon — munkaverseny keretében folyt. Eredményeit megyei szinten otthononként értékelték. (1. 55, 57. sz. kimutatás) Az. 1954-es tipizálás gondozás vonatkozásában feltétlenül fejlődést jelentett, mert a főhatóság a foglalkoztatás mellett elsősorban azt kívánta elérni, hogy a viszonylag „egészséges" idős emberek ne kényszerüljenek együtt élni az elmebetegekkel és értelmi fogyatékosokkal, han'em ezekben a betegségtípusokban szenvedők külön intézetekben kapjanak elhelyezést. Ennek megfelelően általános (gazdálkodó) és betegotthonok szerveződtek. A tipizálás évében 6 szociális otthon működött a megyében összesen 570 ággyal. A férőhelyek 25,3%-a általános gazdálkodó, 22,5%-a elmebeteg és 52,3%-a fekvőbeteg olthon lett. (1. 76. sz. kimutatás). Az otthonok első tipizálásához, 1954-hez képest, 15 év múlva. 1969-ben az egyes betegségtípusokat befogadó otthonok arányai változtak. Ekkor már a megyében az összes engedélyezett ágyak száma 920 volt. Ebből általános otthonként üzemelt 364 ágy (Győrtelek 164, Nyíregyháza 200), mely 39,6%-nak felelt meg. A betegek otthona