Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

nálásában való közreműködésnél stb. A különböző rendezvényeknél is igényelték a jelenlétét. — Tamás József és Tamás Jószefné szakképzetlen ápolók 10 idősebb korosztályhoz tartozó, azonos érdeklődési körű beteg közösséggé formálásával kísérleteztek. Érdeklődési körük a régi időkre vonatkozó beszélgetések, kártya és sakkjáték, valamint a napi sajtó „kiértékelésére" korlátozódott. — Bacsó Imréné és Üveges Jánosné szakképzetlen nővérekhez, megosztott ragaszkodással 8 skizofrén beteg közösséggé szervezése tartozott. Ezek a betegek kötődtek leginkább a két nővérhez, amely reményt nyújtott arra, hogy a gondozottak érdeklődési körének megfelelő foglalkoztatás, szórakoztatás, együttes időtöltés megtalálásával a közösség előbb-utóbb kialakul. Úgy tűnik, hogy a kis közösségek kialakításánál általában a diagnózis és az érdeklődési kör az, ami szerint csoportosultak á betegek nővéreikhez. Ennek megfelelően az ipari foglalkoztatásban résztvevő betegek a foglalkoztató nővérhez, a gondozotti kultúrcsoportban szereplők a kulturális nővérhez, az oligrophrenek pedig inkább az anyáskodó szeretetet nyújtó és a gondozottak felől jövő ragaszkodást őszintén fogadó nővérhez kötődtek. A kötődés pedig egyik jó kiindulási alap a változatos tevékenység, játékok, szórakoztató időtöltés megtalálásával a közösség kialakulása felé. Ugyanis tevékenységgel oldhatók a feszültségek, csökkenthetők a torzsalkodások, munkacsoportok kialakításával pedig megakadályozhatók az elszigetelődések. Viszont olyan is van, aki a foglalkozáson keresztül a vállalt munkájával helyileg is el tudott a többiektől különülni, mert erre is szükség van. Amikor pedig már örömmel mutatja munkája eredményét, ez már út a közösséghez. cl Az otthon lakóinak foglalkoztatása A szociális otthonokban az anyagi-technikai jellegű szükségletek biztosítása mellett, a korszerű gondozás keretei között, — az 1960-as évektől — előtérbe került a megfelelő és változatos elfoglaltság, a hasznos és szórakoztató tevékenység szervezése is. Az 1950-es években még csak az intézetek önellátásra való törekvése érdekében a foglalkoztatáson keresztül a kertgazdaságból, általában a gazdálkodásból eredő jövedelem minél nagyobb eléréséért szorgalmazta a főhatóság. Erre szükség is volt, mert az állam által az otthonok részére