Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

Az előadássorozatok is bővültek az előadókat és a témát illetően is. Pl. Dr. Szecskő Tamás kandidátusnak, a Rádió és Televízió Tömegkommunkációs Osztálya vezetőjének az Amerikai Egyesült Államokban töltött tanulmányútjáról vetített, képekkel kísért előadása, valamint a Japánban tett utazásáról szintén vetített képekkel kísért előadása stb. Haláláig Zoli Bácsi töltötte be a könyvtárosi tisztet is. Évente 150-160 alkalommal (kb. hetenként háromszor) tartott könyvtári órát. A kölcsönzés a forgalomtól függően több órán át tartott. A könyvtári forgalmat és az ideális „szabad polc" rendszert nagyban akadályozta és kényelmetlenné tette a megfelelő helyiség hiánya. Ugyanis a társalgóban volt elhelyezve a televízió és rádió is. A borbély pedig a szomszédos helyiségben működött, s a borbélyra várakozó mintegy 15-20 lakó is a társalgóban tartózkodott. Ez pedig zavarta a nyugodt könyvtári munkát. A változatos és bőséges kultúrpogram ellenére sem sikerült minden intézetlakó érdeklődését felkelteni, közönyét leküzdeni. A kultúrfelelős Zoli Bácsi egyik „jelentés"-ben így panaszkodik: ...„Ismételten hangsúlyozom, hogy szerintem legfontosabb a lakók állandó, szellemi és erejüknek megfelelő', fizikai foglalkoztatása, a tétlenség, közöny leküzdése. Ez különösen a férfiaknál áll fenn. Elszomorító látvány, hogy egyes folyosókon, társalgókban 30-35-en is ülnek, vagy félrebillent fejjel szunyókálnak fél napokon keresztül néík férfiak vegyesen, s várják az életükben egyetlen változást jelentő étkezéshez hívó csengettyű szót. ...„Ezen akartunk változtatni, amikor némi kis mozgást igénylő játékot vásároltunk. S ha volt aki játszott velük, szívesen is játszottak és örültek, ha a játékban győztek. De csak addig játszottak, amíg az, aki hívta őket, játszott velük."... 1 Volt azonban Zoli Bácsinak pozitív élménye is. Egy másik helyen „jelentés"-ét a következőkkel fejezi be: ...„Ezt az ismertetést egy kis történettel fejezem be. Az egyik színházi előadás szünetében könnyes szemmel jött hozzám az egyik lakótárs és elcsukló hangon mondta: „nyolcvanhárom éves vagyok, most vagyok először színházban, de még ilyen szépet, egész eddigi életemben nem láttam. Nagyon köszönöm. " Ha csak ennek az egy lakótársnak szerzett ilyen nagy örömöt a színházi előadás — de remélem, hogy még többen jól szórakoztak — úgy ezzel az egy lakótársnál okozott örömmel is minden 1180 munkám és fáradozásom bőségesen meg van jutalmazva"... Az eddig bemutatott kultúrtevékenységen kívül kb. az 1970-es évek óta a nyíregyházi, hajdúszoboszlói és miskolci — kb. azonos adottságú, városi környezetben lévő — testvérintézetek is rendszeresen együttmű-