Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)
Az állandó kimenők negatív vonzataként az italozók megbotránkoztató, gondozottársaik nyugalmát zavaró hangoskodás is előfordult. Pl. 1976. július-22-én K. S. és M. I. éjjel 2 óra után ment haza az intézetbe részegen. Ugyanezen a napon H. J. alkohol hatása alatt földhöz vágta tányérját. Két nap múlva, július 24.-én K. S. megverte B. l.-l és G. K-t, P. M. és B. E. a főépület erkélyén veszekedtek és zavarták az emeleten lakók nyugalmát. H. J. durván viselkedett, felmászott az erkélyre. Három nap múlva, július 27-én P. F. karját üveggel összevagdosta, s hangoskodásával zavarta az intézetlakókat. Július 29.-én éjjel K. I. hajnali 5 órakor veszekedett, mindenkivel ordítozott. Augusztus 1082 6-án P. Gné-t illuminait állapotban vitték be az otthonba. Az ivók megfékezésére a vezetők nem rendelkeztek megfelelő eszközökkel. Előfordult, hogy az ún. „fegyelmi bizottság" hosszabb-rövidebb ideig tartó kimenő-megvonás „büntetés"-sel sújtotta őket, de mindig megtalálták a módját, ha pénzük volt, hogy alkoholhoz jussanak, mert vagy társaikkal hozattak be alkoholt, vagy a kimenő-megvonás ellenére felkeresték az italmérő helyeket. Ezért sürgető szükségletként jelentkezett az alkoholisták és antiszociális magatartású gondozottak egy intézetben történő elhelyezése, elkülönítése. c/ A gyó'rteleki szociális otthon keretén belül működé' 30 ágyas szamosangyalosi szociális otthon krónikus alkoholisták otthonává történő' átszervezése (szakosítása) A 30 ágyas szamosangyalosi szociális otthon 1963-ban történő megnyitásától kezdve a győrteleki szociális otthonhoz kapcsoltan működött, az anyaintézethez hasonlóan „általános" típusú intézetként, a Domahidy György féle kastélyban. Az 1970-es évek második felében az otthonokban a gondozási nívó további emelése érdekében szükségletként jelentkezett, hogy a szakosítás keretében a deviáns magatartású krónikus alkoholista gondozottak egy intézeten belül kapjanak elhelyezést. Ezek fogadására az anyaintézethez 16 km-re fekvő kis létszámú szamosangyalosi otthon látszott legalkalmasabbnak. Ezért 1977-ben, az átszervezés előtti évben, a Nagykállói Megyei Elme- és Ideggyógyintézet szakorvosai végigszűrve a megye összes szociális otthonainak alkoholizáló gondozottait, pótolták a hiányzó szakorvosi diagnózisokat. Az antiszociális magatartású, agresszív alkoholisták kiválasztásánál a következő diagnózisok szerepeltek pl.:
