Fábián Lajos: Magyarország államszervezete fejlődésének vázlatos áttekintése - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 5. (Nyíregyháza, 1997)

Második fejezet - A POLGÁRI ÁLLAM 1848-TÓL 1918-IG

val és a megállapított közös ügyekre közös kormánnyal. A társországokban a törvényhozás, a végrehajtás körében - a közös ügyek kivételével - "teljes önkormányzati jog (autonómia)" érvényesült. Az autonóm ügyeket (a beligazgatás, az igazságszolgáltatás és a művelődésügy) kizárólag Horvátország hatósági szervei (a Sabor, a bán és a horvát kormány)

44 intézték. Az autonóm kormányzat élén ekkor is a - király által kinevezett - bán állt, aki Horvát-Szlavón-Dalmát országgyűlésnek (Sabor) volt felelős. (Katonai funkciója már nem volt) Az autonóm kormányzat szervezetét - a bán előterjesztésére, a király hozzájárulása mellett- a Horvát-Szlavón-Dalmát országgyűlés állapította meg. A bírósági szervezet: Elsőfokú bíróságok voltak a járási hivatalok mint egyes bíróságok, a vármegyei és a városi bíróságok, a zágrábi sajtóbíróság, a községi és a békebíróságok; Másodfokú bíróság volt a báni tábla Zágrábban; legfőbb törvényszék pedig a szintén Zágrábban lévő Hétszemélyes tábla. Különleges jogállása volt Fiume városának és kerületének. Az ún. Fiumei provizórium (1870. július 28-i királyi rendelet) Fiume városának autonóm jogokat biztosított, - többet mint a törvényhatósági jogú városok joga, - bizonyos önálló jogállással (Corpus separatum). Élén a kormányzó állt, akinek hatásköre tengerészeti ügyekben kiterjedt a magyar-horvát tengerpartra is. A város legfőbb szerve a városi tanács volt. A bíráskodást a fiumei törvényszék látta el. Ennek fellebbviteli bíróságai a budapesti ítélőtábla és kúria voltak.