Fábián Lajos: Magyarország államszervezete fejlődésének vázlatos áttekintése - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 5. (Nyíregyháza, 1997)

Második fejezet - A POLGÁRI ÁLLAM 1848-TÓL 1918-IG

III. A DUALIZMUS IDŐSZAKÁNAK ÁLLAMSZERVEZETE 1867-1918.'. 2,4i 1./ Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchiában Az 1867 és az 1918 közötti időszak a modern parlamentarizmus és a pártelvű parlamentarizmus megteremtődésének időszaka.

42/a Magyarország 1867-től alkotmányos királyság, amely kétközpontú államot képezett Ausztriával. Az osztrák uralkodó 1867. február 17-én kinevezte a magyar miniszterelnököt: 1867. június 8-án I. Ferenc József osztrák császárt magyar királlyá koronázták, s 1867. július 28-án szentesítette az uralkodó a kiegyezési törvényt. 1868. november 17-én pedig megtörtént a horvát-magyar kiegyezés.

42/b Az 1867-ben megvalósult kiegyezéssel /1867:XII.tc/ megteremtődött a dualizmus polgári államkapcsolata: az Osztrák-Magyar Monarchia. (23. melléklet) A kiegyezés "elvileg" a 48-as törvények alapján, azok elismerésével jött létre. A valóságban azonban több területen nem ezek szerint alakult a helyzet. Pl. közös hadsereg létesült, s a magyar honvédség is e keretbe illeszkedett bele. A két állam közötti kapcsolat reálunió lett, mert az uralkodó személyének közössége - közös megegyezés szerint - állandósult, a közös ügyek (külügy, hadügy, s az ezekre vonatkozó pénzügy) intézésére pedig közös szervek (közös minisztériumok és közös minisztertanács) jöttek létre. Mindkét ország parlamentáris kormányformát öltött: polgári parlamentáris monarchia volt, (24. melléklet) melyben az uralkodó /a király, illetve a császár) a kormányt a parlamentben többségben lévő pártból, vagy pártokból nevezte ki. A törvényeket, melyek a jogforrások között első helyre léptek elő, az országgyűlés és