Fábián Lajos: Magyarország államszervezete fejlődésének vázlatos áttekintése - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 5. (Nyíregyháza, 1997)
Első fejezet - A FEUDÁLIS ÁLLAM AZ ÁLLAMALAPÍTÁSTÓL 1848-IG
Nagyobb városaink a XII-XIII. században már széleskörű önkormányzattal (egyesek az ezt biztosító szabadságlevelekkel is) rendelkeztek. E kiváltságokat szabad tisztviselő-választás, a bíráskodás szabadsága és a feudális nagyuraktól viszonylag független gazdasági önállóság - a XII-XIII. század folyamán a legtöbb jelentős település elnyerte, s kialakultak a városi önkormányzatnak a körvonalai, és kiépültek a városi szervezet alapjai. Akiváltsággal rendelkező városok belső szervezetének élén a bíró (judex) állt, aki a nagyobb városokban 12 (kisebb városokban 6 ) esküdt polgárral (jurati cives, maiores, seniores) együtt a tanácsot (senatus) alkotta, mely a város igazgatását végezte és ellátta egyben a város területén az ítélkezést is. Afalu (villa) ezidőben még nem alkotott közigazgatási egységet, a földesúré a hatalom. Kialakult mégis egy igen szűk körű önkormányzat. Ennek élén a bíró állt, aki a családfőkkel, esetleg a nép véneivel igazgatott és ítélkezett (falusi bíróság). A korai feudális kor állami mechanizmusának szinte legfontosabb szerveit a jogszolgáltatás szervezetei alkották. A király bíráskodása a királyi udvarban (curia) történik. A király helyett legtöbbször a nádor bíráskodott. A vidéki bíróságok legfontosabbika a várispánságokban kialakult bíróság volt, amit a megyeispán (comes comitatus) gyakorolt a királyi várbirtok népe felett. A várispán mellett már a XIXII. században megyénként két királybíró (judex regius) is működött. A vármegyei törvényszék - a feudális kor legjelentősebb nemesi bírósága - a XIII. században, a korai feudális kor végén jelent meg. Avárosi bíróságok is megjelentek a korai feudális korban. A bíráskodást a városbíró bírótársakkal, az ún. esküdtekkel a tanácsban (senatus) végezte. A tanács egyben a város legfontosabb testületi szerve is volt. A földesúri bíróság, az ún. úriszék, a földesúr - jobbágyai feletti - bíráskodási jogát biztosította. Később egyes földesurak - külön királyi kiváltság alapján
