Fábián Lajos: Magyarország államszervezete fejlődésének vázlatos áttekintése - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 5. (Nyíregyháza, 1997)

JEGYZETEK/1-182/

Sik Ferenc: A vármegyei önkormányzat szerepe a dualizmus idejében. Jogtörténeti tanulmányok II. 139-156. o. Grünwald Béla: A közigazgatás közegei a törvényhatóság körében. - A község - A törvényhatósági joggal felruházott város - A vármegye. A közigazgatás rendszere IV. kötet. - III. bővített és javított kiadás.- Franklin Társulat Bp. 1889. 46./ A legfőbb testületi szerve a - törvényhatóság egyetemét (közönségét) képviselő - törvényhatósági bizottság, amely felerészben a törvényhatóság területén legtöbb egyenes államadót fizető azon nagykorú honpolgárokból (virilisták), akik országgyűlési képviselőválasztásra jogosultak; másik felerészben pedig a választóközönség választottjaiból állt. (1870: XLII. tc. 19.§.) A törvényhatósági bizottság tagjainak száma a törvényhatóság lakosainak száma szerint alakult. A vármegyékben, székekben, kerületekben és vidéken minden 500, törvényhatósági joggal felruházott városokban minden 250 lakos után egy bizottsági tagok választottak. Az összes tagok száma azonban a törvényhatósági joggal felruházott városokban 48-400, más törvényhatóságokban 120600 között lehetett. (1870: XLII. tc. 21 .§) Az 1886. évi XXII. tc. is hasonlóan rendelkezett. A legtöbb adót fizetők sorrendjének megállapításánál az állami, felekezeti, községi és magánintézetek tanárai, a tudományos akadémiák tagjai, a folyóirat- és lapszerkesztők, a lelkészek, az ipari- és kereskedelmi kamarák bel- és kültagjai, úgyszintén a magyar államban érvényes oklevéllel ellátott tudorok, ügyvédek, orvosok, mérnökök, gyógyszerészek, sebészek, bányászok, erdészek és gazdatisztek összes egyenes állami adóját kétszeresen számították. (1870: XLII. tc. 23.§., 1886: XXI. tc.)