Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)
3 A rétközi települések és lakói a XVIII-XIX. században
A faluhatár, mint önálló gazdasági egység, az egyes „üzemegységeket", azaz a jobbágytelkeket fogta egybe. Amikor Mária Terézia 1767. január 23-i rendeletével az úrbéri reform végrehajtásához fogott, bizonyos terület- és településrendezési feladatokat is elvégzett azáltal, hogy a jobbágytelek nagyságát meghatározta. A jobbágytelek nemcsak a lakótelket, hanem a hozzá tartozó külső ingatlanokat (szántó, rét, legelő, erdő, stb.) is jelentette. Az udvar, a rajta lévő lakóházzal és egyéb gazdasági épülettel, valamint az ehhez csatlakozó kerttel képezte a beltelket. Nagysága 1200 D-öl volt, a 1/2, az 1/4 és az 1/8 telek arányosan kevesebb. (A beltelek nagyságához arányosan igazodott a külső birtok területe.) A rétközi települések XVIII—XIX. századi térszerkezetét — a fennmaradt levéltári források alapján — megbízhatóan összeállíthatjuk. 6 A hosszú, keskeny, szalagalakú beltelkek utcát alkotva rendeződtek. Ezek az ún. utcás falvak. A 10-20 ölnyi (18-36 m) széles, 30-150 ölnyi (56-280 m) hosszú szalagtelek kisebbik és magasabbik (lehetőleg ármentes) részét a házhely, az udvar (a kerttel), nagyobbik (esetleg alacsonyabb) részét a szántó, esetenként a legelő és a rét foglalta el. A belső telek gyakran a lápban vagy az erdőben folytatódott. Ezért vidékünkön a szalagtelkes falvak láp- és erdőtelkes típusai is kialakultak. 7 Legkedvezőbb helyzetben a Nyírség peremi települések közül az országút mentén lévők voltak, pl. Kemecse, Kótaj, Nyírbogdány, Ajak, Kisvárda (3. ábra). A településen átvezető utat a szalagtelkek kettős sora kísérte. Az egyutcás útifalu a fejlődés során többutcás szalagtelkes faluvá nőhetett, így Buj, Demecser, Vencsellő. Ezeket a falvakat azonban nem tekinthetjük halmazfalvaknak. Szabó I. Kemecsét, Kormány Gy. még Ibrányt, Dombrádot, Kisvárdát, Kótajt és Nyírbogdányt is a halmazfalvak közé sorolja. 8 A telkek alakja, a házak beépítésének rendje kizárja e települések halmazfalu jellegét. 9 Ugyancsak kétséges Vasmegyeit a táblástelkes községek közé sorolni. 10 A szabályos (tégla) alakú beltelek 2 részből állt: a) Az udvaron, a telek hoszszanti oldalán a lakóház és egyél) gazdasági épület. A lakóépülettel szemben volt a fűzvesszőből font kukoricagóré, a kapuhoz közel a gabonaverem. Csak a jómódú gazdának termett annyi gabonája, hogy tárolására csűrt használt, mely az udvar végiben állt. b) A kertet az udvartól sövénykerítés választotta el. Egyik részében (a szérűskertben) a takarmányt (szénát, szalmát) tárolták, másik részében zöldségtermelés folyt, és néhány gyümölcsfát is neveltek. Az udvaron tartották állataikat. Itt építették fel az ólat, az istállót. 1766-ban Demecserben Melczer Pál jobbágytelkein a felsoroltakon kívül még „Kram is vagyon", pusztatelkén pedig „egy Quartélos ol", mely az összeírás idején éppen üresen állt. 11 A kisvárdai járásban a főként állattartással foglalkozó gazdák kettős udvaron laktak. A kettős udvaron (ellentétben a soros beépítésnél, ahol a lakóház az utca felől, attól egy kis előkerttel elválasztva állott) a lakóépület „a telek lábjában, egész hátul épült. Elől az utca felől voltak az ólak, aklok és a
