Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)

4. Gazdálkodás a XVIII. század első felében. Termelési övezetek magassági viszonyok alapján

4. GAZDÁLKODÁS A XVDX SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. TERMELÉSI ÖVEZETEK MAGASSÁGI VISZONYOK ALAPJÁN A Rétköz — hasonlóan az Alföld fiatal peremsüllyedékeihez (ilyen pl. a Sárrétek, a Bodrogköz, az Ecsedi-láp) az ármentesítési munkák előtt 2 részre tagolódott: ártérre és ármentes szintre. A két magassági szint értéke történelmi korszakonként változott. A honfoglalás idején az ártér értéke volt nagyobb. A későbbi századokban a differenciáltabb gazdasági tevékenységet kialakító helységek viszont a két táj érintkezési vonalára, az ún. peremvonalra települtek, mivel az ártér értékét annak többféle haszonvétele, az ármentes szintet a földművelés biztonsága adta. Az állattartás számára mindkettő megfelelő volt. A XVIII. század elején újjáépülő gazdaság számára is az a terület a vonzóbb, amelyben a lakosság az elsődleges életszükséglet kielégítését közvetlen környezetében meg tudta oldani. Erre a legmegfelelőbb térszín az ártér és az ármentes terület találkozási övezete.

1 Amikor az osztrák merkantilista gazdaságpolitikával összhangban az újjáépítés számbavehető erőinek összeírását 1715-ben, majd 1720-ban elvégezték, ténylegesen az adóbevételek növeléséhez szükséges helyzetfelmérést készítették el. A helyzetfelmérést két olyan nélkülözhetetlen tájfeltáró munka egészíti ki, mint Bél Mátyás „Szabolcs vármegye" című munkája

2 és Mikoviny Sámuelnak a vármegyét ábrázoló térképe (9. ábra)

3 A térképen faluként ábrázolva a Tisza balpartján: Ajak, Bertzel, Bogdany, Bulczsi (bizonyosan Buj), Demetser, Döghe, Gaba (azaz Gáva), Gégeny, Halasz, Ibrany, Kemecse, Megyer, Patroka, Ráad, Tusér és Kis Varda. Nyíregyházától délre pusztatelekként jelölték Keresztútat, azaz Kótajt.

4 Vencsellőt a térképrajzoló a Tisza jobbpartjára tette. Magyarázatot Bél Mátyástól kapunk: „lakói jobban szeretnek a folyón túl lakni [tehát a jobb parton, ROM], nehogy az innen átkelő katonaságot szállásra befogadni kénytelenítsenek".

5 Dombrád, Fényeslitke hiányzik a térképről, és nem jelölték a rét belsejében a kis homokszigeteket megülő aprófalvakat: Beszterecet, Kéket, Kékesét és Rétközberencset sem. A topográfiai hiányok és fogyatékosságok mellett feltűnő, hogy megyeszerte és a Rétközben is sok a szántó és igen kevés az erdő. Az okokat vizsgálva elsőként a térkép felmérési munkáinak időszakában (1726—36) gyakran ismétlődő aszályos éveket kell említem. 1726-ban országszerte rossz a termés. „Az aszály következtében a füvek nem nőttek ki, s kevés széna termett és ezt is az egyébként erre nem alkalmas mocsaras rétek adták." És bár a közbülső évek időjárási viszonyairól nincs tudomásunk, 1735—1737 között ismét olyan szárazság pusztított, hogy például a nyugat-magyarországi Fertő-tó majdnem teljesen kiszáradt.

6 Az aszály és a szárazság a Rétközben gazdagságot, viszonylag bő termést hozott. „Ugyanis e tájon számos olyan mocsarat találunk, amelyek időjártával kiszáradnak, s igen jó legelőt nyújtanak. Sőt szántásra-vetésre is alkalmasak lesznek."