Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)
2 A kedvezőtlen természeti és társadalmi tényezők szerepe a Rétköz hátrányos helyzetének kialakulásába
Hordóskút (Kemecse) ásott kút lehetett, oldala „kivett fenekű hordókkal volt kirakva" (Kiss L.). A Disznóskút (Demecser), a Sőrekút (Ibrány) az ott itatott állatokról kapta nevét, a Lápkút (Nagyhalász) a kút helyét példázza. Nagy érték volt vidékünkön a jó ivóvíz, hiszen a legtöbb partmenti faluban Tiszavizet ittak. A gávai Merítő volt az a hely „honnan a Tiszából az ivóvizet korsóval merítették" (Kiss L.). Morotva (= aqua mortua = holtvíz), elhagyott folyómeder sokasága kísérte a Tiszát Tuzsértól Vencsellőig. Volt amelyik már teljesen feltöltődött, de volt nyílt víztükrű is. Volt amelyik „néha kiapad, de ha a Tisza kijön, ismét tele lesz vízzel" (Szabolcsveresmart, Kiss L.). A nehezen járható, mély, vízállásos területeket sokféleképpen nevezték: a rét „a víztől ritkán szabaduló, s a szálasabb vízinövényeket csak foltosán termő hely". 24 Mások szerint „a rét vízinövényekkel, náddal, kákával, gyékénnyel, sással benőtt, lassan mozgó vízzel borított terület". 25 Herman O. a rétet és a rétséget folyók és mocsarak árterének vélte, „mely nádat terem s halászható vizeket is tart". 26 Az elmondottakból egyértelműen következik, hogy a lakosság (szó)használatában a rét nem volt azonos a kaszálóval. A Veresrét „nagyobb része mocsáros és hasznavehetetlen. Kevés nádat is terem" (Szabolcsveresmart, Pesty F.). Alsórét „Nádas, kakás víz Tisztása nem volt, a legszebb nád itt volt." (Buj, Kiss L.) Molyva rét „ingoványos, leppedékes, árvíz járta legelő" (Tiszabercel, Pesty F.). Kék községben viszont a Nagyrét „a községtől északra fekvő tavak, szigetek és lápok összefoglaló neve volt 1864 előtt" (Kiss L.). Kisvárdán a Nagyrét a Nagyláppal azonos (Kiss L), Vasmegyeren inkább a csereihez hasonló (Kiss L). A cserét „évtizedeken át nem vágott nádasokból, gyékényesekből, nádvágórétekből, lápokból, a náddal körülvett halastavakból és erekből állott". 2 Volt Járatparticseret és Sulymodcseret Beszterecen, Sárgacseret Demecseren. Ha a cseretek nádját magasabban vágták le, majd a levágott nádat a csaták közé döngölték, s ezt több éven keresztül megismételték, néhány év alatt 2-3 lábnyi (60-90 cm) vastag mesterséges lápot csináltak. ,,Megszorösöcük" — mondták, ha füvet hajtott. A füvet pedig már lehetett kaszáim, legeltetni. 28 A „lápkészítés" módját a rétköziek a természettől tanulták. A láp jelenthetett sekély, vízinövényekkel benőtt mocsarat vagy a mocsaras víz színén úszó növényzetet, az úszólápot. A rozsályi Forgóláp „nagyobb része hasznavehetetlen mocsáros és zsombékos, hajdan ezen tér tóból és járó lápból állott, mely utóbbitól kapta nevét" (Pesty F.), Zomborlápja „ez volt a legveszélyesebb az összes nagyhalászi lápok közt, a jószág hasig állt a mocsárban" (Kiss L.), Járóláp Kéken és Paszabon, melyeket az árvíz levonulása után Elült-lápnak vagy Üllőlápnak neveztek. A fertő eredeti jelentése „fetrengő, fürdőhely" állatok számára. 29 Vidékünkön is előfordul mocsaras, sáros térszín neveként. Fertő „fehér a vize,
