Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)

2 A kedvezőtlen természeti és társadalmi tényezők szerepe a Rétköz hátrányos helyzetének kialakulásába

Az ártér legjellegzetesebb vízfolyásai az erek, melyek természetes vízmedrek voltak. Egy részük közvetlenül a Tiszából szakadt ki, mások a tavakat, mocsarakat, lápokat kötötték össze. Az egész Rétközt végigkanyargó nagy ér Zsurknál ágazott ki a folyóból, melynek Tuzsér táján Pétre, Komoróban Sőrés, Dögében Szebecse. Kisvárdán Sör, Rétközberencs határában Párom, Dombrádtól Tiszakanyárig Járatere a neve. Nagyhalászban Sárosérnek, Paszabon Ásotté rnek mondták, és Tiszabercelnél Megyeárka néven ömlött a Tiszába. (A vízrendezések idején a Belfő-csatornát ásták ki a helyén.) Áradáskor a víz e folyáson át jutott a rétközi nagy tavakba és a mélyebb területekre. A Rétköz északi részén a Kis-Tisza és a Tice voltak a Tiszavíz ki- és bevezető erei. Vízszabályozó, lecsapoló munkát bizonyít a rádi határban lévő Kanálér. „mely a hajdani nagyrétnek a közepe táján hányatott északról délnek a szomszéd község Kemecse felé" (Pesty F.). Az ereknél kisebb, határozatlanabb medrű vízfolyást jelöl az erge és zerge. Jelentése: „lapályos hely a mezőn".

19 Ismeretes Pásztorere ergéje Kéken, Borostyánoserge Tiszarádon, öved ergéyt Paszabon, Zergék Dombrádon. Az ereket ergéket emberi beavatkozással fokok-ka alakíthatták át. Ezáltal nemcsak a fogalom, de a funkcióbeli különbség is élesen elvált egymástól. „Foknak nevezik az olyan alacsonyabb, hosszabb-rövidebb, szűkebb vagy szélesebb völgyszerű mélyedést, csatornát, melyen időszakonként, főleg áradás idején nagyobb élővizekből a holtágakba, tavakba, mélyedésekbe és az ártérre beomlik a víz, illetve melyen apadáskor a víz az árterületről távozik." Tehát a fok segítségével alakítja át az ember a „befolyásolhatatlan folyók tevékenységét emberi haszonvétel tárgyává".

20 Vidékünkről a XVIII. századi tájfeltáró munkák idejére eltűntek a fok szóból képzett helynevek. Csupán Ibrány, Vasmegyer és Nyírbogdány határából ismerünk néhányat: Pap-foka (Vasmegyer, Pesty F.), Kispap-foka (Nyírbogdány, Kiss L.), Kis-Tisza-fok és Újér-fok (Ibrány)'

21 Az árok, ásás, ásott és ásvány elnevezések mesterségesen kialakított folyóvízre (vízmederre) utalnak.

22 Az árok még lehetett természetes képződmény is, e vidéken azonban elsősorban a kisebb, víz levezetésére ásott mélyedést nevezték így. Tündérárok „emlékezés szerint csak talajvíz és esővíz levezetésére szolgált" (Rétközberencs, Kiss L.). Nagypeteásása egy 1828-as térképen látható (Kiss L.). Ásottér több falu határából vitte a vizet a Tiszába (Nagyhalász, Paszab, Tiszabercel). Pesty szerint: „a Megye a múlt század végével és e század elein ásatta a rétközről Szabólch megye Tisza balparti oldaláról a Tisza árja szabadabb vissza folyása kedvéért, mely Kis Várdától a Tiszáig Berezel alá foly le hol a Tiszába szakad". Az Ásvány Kemecsén és Demecserben árok jelentésben vált helynévvé. Tiszakanyáron, Szabolcsveresmarton Vágás-nak nevezték a folyószabályozáskor ásott új medret, de már 1835-ben a kéki bírák „a tiszavájásért járó