Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)

2 A kedvezőtlen természeti és társadalmi tényezők szerepe a Rétköz hátrányos helyzetének kialakulásába

2. A KEDVEZŐTLEN TERMÉSZETI ÉS TÁRSADALMI TÉNYEZŐK SZEREPE A RÉTKÖZ HÁTRÁNYOS HELYZETÉNEK KIALAKULÁSÁBAN 2.1 A természeti adottságok Paleogeográfiai kutatásokból ismert, hogy kb. 200 000 évre (Középsőpleisztocén) nyúlik vissza a szorosabban vett tiszai vízrendszer múltja. A maihoz közelítő kép azonban csak a földtörténeti jelen, a holocén alig 10 000 évre visszanyúló időszakának kezdetére alakult ki, hogy aztán i.e. 2500 — i.e. 800 között a Tisza elhagyva a Rétköz területét, elfoglalja a már történelmi időkből ismert helyét.

1 A folyó vándorlása, mederváltoztatásai kisebb területeket érintettek ezután, de kiöntései, árvizei jelentős felszínformáló erőnek bizonyultak. Az esztendőnként megismétlődő árvizek nagymennyiségű iszapot és homokot raktak le a felszínen, és ebből a látszólag egyhangúnak tűnő térszínből emelkedtek ki elszórtan az ember megtelepedésekor nagy jelentőséggel bíró homokszigetek, szárazulatok. A terep minden irányból a terület közepe felé és a Tisza folyása irányába esik. Átlagos tengerszint feletti magassága: 93-103 méter. Legmélyebb része a közepe: 93-96 m. Mivel a Tisza közepes vízszintje ezen a vidéken 95 méter magas, a Rétköznek ez a része (kb. 23-24 000 ha) évezredek során egy hatalmas lefolyástalan medencét, állandóan vízzel borított területet képezett. A folyót 2-5 km szélességű, 97-99 m magasságú „hát" kíséri, északról zárva le a Rétköz medencéjét. A térszín a keleti és déli részeken szinte felemelkedik a Nyírség peremére, 100 méter fölé, helyenként 120 méternél is magasabbra. A Szabolcsveresmart határában lévő Messzelátóhegy 127,9 m magas, ez a Rétköz „teteje".

2 A peremi, magasabb térszínek részben időszakosan vízzel borított, részben árvízmentes területek voltak. A kedvezőtlen domborzati és vízrajzi viszonyok mellett meg kell említem egyéb, a Rétköz elmocsarasodásában közrejátszó tényezőt is. A kedvezőtlen biogeográfiai hatások (a növényzet, különösen az erdők pusztulása) és az emberi beavatkozások (vízfolyások elrekesztése vagy éppen megnyitása, malomgátak, stb.) együttesen játszottak közre abban, hogy tartósan emelkedett a folyóvíz szintje, és a meder feliszapolódása fokozódott. Magasodtak a partmenti területek, ezért az áradások után a víz nem tudott visszafolyni a mederbe. Ugyanakkor a Tisza csekély esése miatt szinte állandósult az árvízi állapot, gyakoribbá váltak az elöntések. Becslések szerint az ősi ártér területe a Rétközben 40-50 000 ha, ami az egész Tisza-völgyi ártér területének kb. 2,4-2,6%-a.

3 Vidékünk, mint azt a korabeli térképek mutatják, még a XVIII. század végén is egy hatalmas, öszszefüggő mocsár- és lápvilág (2 ábra),

4 melyen az Alföld hidrográfiai tengelyét képező Tisza óriási kanyarulatokkal haladt végig. Árvizek idején a mederből a Zsurk-Záhonynál kilépő víz először az ártér felső medencéjét „töltötte" meg (Komoró és Fényeslitke között), majd Dögénél 5 ágon folyt le