Fábián Lajos: Szabolcs, Szatmár, Bereg vármegyék területének és közigazgatási beosztásának változásai 1001–1995 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 3. (Nyíregyháza, 1997)

Negyedik fejezet - A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYAR ÁLLAM 1919-1944

al Az 1938. november 2-i első bécsi döntés

6

^ alapján a Felvidék egy részeként 11.927 km

2 terület (vele Kassa, Ungvár, Munkács városok) és 1.050.000 - túlnyomó többségében magyar - lakos került vissza az anyaországhoz. (1938:XXXrV.tc, 9330/1938.ME.sz.r.); b/ Kárpátalja 1939. március 15-i birtokbavétele 12.061 km^-rel növelte az ország területét. Az ottani közel 600.000 lakos közül mintegy 40.000 volt magyar anyanyelvű, a többség - 480.000 fő - rután (ruszin) volt. (1939:VI.tc, 6200/1939. ME. sz.r.); cl Az 1940. augusztus 30- második bécsi döntés

66 a Kelet-magyarországi és Erdélyi területek egy részét, Észak-Erdélyt és a Székelyföldet 43.104 km

2 területtel, 2.4 millió lakossal (köztük 1 millió románnal, míg Dél-Erdélyben 400.000 magyar maradt) visszaadta Magyarországnak. (1940:XXVI.tc.7800/1940.ME.sz.r.); dl A magyar csapatok 1941. április 11-én megindulva 11.475 km

z területet foglaltak el a Délvidéken (Bácska, a baranyai háromszög, Muraköz és Muravidék), több mint 1 millió lakossal, akiknek 40 %-a sem volt magyar nemzetiségű. (1941:XX.tc, 5440/194l.ME.sz.r.) (35-37. melléklet)