Fábián Lajos: Szabolcs, Szatmár, Bereg vármegyék területének és közigazgatási beosztásának változásai 1001–1995 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 3. (Nyíregyháza, 1997)

Második fejezet - A POLGÁRI ÁLLAM 1848-TÓL 1918-IG

A rendi képviseleti monarchia helyett tehát - a márciusi törvények - bevezették a parlamenti kormányrendszert, alkotmányos királyságot és független magyar felelős minisztériumot 37 teremtettek. Felszámolták Erdély különállását, azt és a Részeket (Partium) egyesítették az anyaországgal. A Honvédelmi Bizottmány - 1848. október 8-án - forradalmi kormánnyá átalakításával azonban egy átmeneti korszak kezdődött, s tartott 1849. áprilisáig. Az 1849. évi tavaszi győzelmek hatására a forradalmi szellemben megerősödött országgyűlés Debrecenben kimondta az ország teljes függetlenségét, detronizálta a Habsburg-házat és Kossuth Lajost kormányzó-elnökké választotta. A Függetlenségi Nyilatkozat - 1849. április 14-től - létrehozott egy - lényegében - parlamentáris köztársaságot, amely fennállott a szabadságharc bukásáig. Helyi szervek. Az 1848. évi XVI.tc. kötelezte a kormányt, hogy a legközelebbi országgyűlésen terjesszen be törvényjavaslatot a vármegyei szerkezetnek a népképviselet alapján újjászervezésére, s addig is minden vármegyében - a községek megbízottaival kibővített közgyűlésen, figyelemmel a vármegye minden társadalmi rétegére - válasszanak egy nagyobb létszámú állandó bizottmányt. A törvény szerint az állandó bizottmány a főispán, illetve távollétében az alispán elnöklete alatt gyakorolta a vármegyei közgyűlés hatáskörét, s rendelkezett a tisztviselőkkel is. A későbbi tisztújításokig a megüresedő tisztviselői helyekre a főispán - az állandó választmánnyal egyetértőleg - küldhetett tisztviselőket (1848:XVII.tc.) A városok ügyét is csak ideiglenesen tudták rendezni. Az 1848. évi XXIII.tc. háromféle szabad királyi várost különböztetett meg: a/ kisvárost (12.000-nél kevesebb lakossal), b/ középvárost (12.000-től 30.000 lakossal) és