Fábián Lajos: Szabolcs, Szatmár, Bereg vármegyék területének és közigazgatási beosztásának változásai 1001–1995 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 3. (Nyíregyháza, 1997)
Első fejezet - A FEUDÁUS ÁLLAM AZ ÁLLAMALAPÍTÁSTÓL 1848-IG
képviseleti államban a törvényalkotás már a király és a rendek együttes joga, a törvény a felek alkudozásának, megállapodásának eredménye. A rendek által elfogadott törvényi szöveget a király szentesíti és hirdeti ki, ezáltal vált törvénnyé. Jelentős jogforrás volt még a király által kiadott kiváltságlevél (privilégium), helyi vonatkozásban pedig a vármegyei és a városi statútum is, melyeket a helyi önkormányzatok (vármegyék, városok) testületi szervei alkottak. 2.1 Az erdélyi területek igazgatása^* 2 > 3 Erdélyben a hármas területi beosztás: a vármegyék, a székely székek és a szász székek sajátos igazgatási formája e korszakban is fennmaradt. a/ Az erdélyi vármegyék továbbra is a király által kinevezett erdélyi vajda hatósága alatt állottak. A hét erdélyi vármegyében a főispánokat a vajda nevezte ki, s a vármegyei közgyűlés szerepét sokáig a vármegyék együttes tartománygyűlése töltötte be, amelyen a vajda elnökölt. A vármegyei önkormányzat Erdélyben csak a XIV. században alakult ki, két szolgabíróval és négy esküdttel, majd a XV. századtól már a vármegyék maguk is tartanak közgyűléseket, s itt választották meg önkormányzati tisztviselőiket. b/ A székelység a XIV-XV. században három rendre tagolódott. Az első rendet a főemberek vagy primőrök (primores) alkották; a második rendhez a lófők (primipili) tartoztak: a harmadik rend tagjai a közszékelyek (communes) voltak. Mindhárom rendhez tartozókat kiváltságos rétegnek, székely nemesnek tekintették. A székelyföldön hét székely szék volt. Ezek: Udvarhely-, Csík-, Kezdi-, Sepsi, Orbai-, Maros- és Aranyosszék. (Udvarhelyszéknek később ún. fiúszékei is létesültek: Gyergyó és Kászon). A székely székek hatásköre megközelítően a magyar vármegyékének felelt meg. Fölöttük a székelyek ispánja (comes siculorum) állott. (Hunyadi korától legtöbbször az erdélyi vajdát nevezte ki az államfő e tisztségre)
