Fábián Lajos: Szabolcs, Szatmár, Bereg vármegyék területének és közigazgatási beosztásának változásai 1001–1995 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 3. (Nyíregyháza, 1997)

JEGYZETEK/1-182/

257 A magyar ügyek menetére leginkább befolyással lévő bécsi központi kormányszékek voltak: az udvari tanács, a titkos tanács, az udvari kancellária, az udvari kamara és az udvari haditanács. - az 1./ a.m. 218-221. o. 26./ Kiváltságos kerületek voltak: a jászkun- és a hajdúkerületek, a szepesi lándzsás székek, a szepesi szász városok, a prediális székek és a határőrvidék. A kiváltságos kerületekhez számították a kikindai területet, a tiszai koronái kerületet, valamint a határőrvidékhez kapcsolódó titeli csajkás kerületet is. Az 1./ a.m. 252-255. o. és a 127 a.m. 43-47. o. 277 A nemesi vármegyék az állam minden tevékenységének, megnyilvánulásának (törvényhozás, közigazgatás, igazságszolgáltatás, stb.) részesei vagy területi és helyi szinten megvalósítói, képviselői voltak. A XVIII. század végére, a XIX. század középére a területi közigazgatás alapvető egységeivé, az általános közigazgatás hatóságaivá váltak. Legfőbb testületük a közgyűlés volt. Létszáma a XVIII. században még kicsi volt, de a XIX. század első felére a legnagyobb nemesi lakossággal rendelkező vármegyékben öt-hétezer fő között mozgott a közgyűléseken potenciálisan megjelenhetők száma. Hajdú Zoltán: A magyar megyerendszer történeti, területi fejlődésének sajátosságai. In. A rendszerváltás és a megyék. - Válogatott tanulmányok. - Comitatus - 1994. - Veszprém, 7-21. o. és a 127 a.m. 37-43. o. 287 Hajdú Lajos: II. József igazgatási reformjai Magyarországon. - Akadémiai Kiadó, Bp. 1982. 297 A 127 a.m. 47-53. o. 307 Uo. 54-57. o. és Bácskai Vera: A mezővárosi önkormányzat a XV. században és a XVI. század elején. - In. Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából.- Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp. 1971. 9-34. o.