Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 2. (Nyíregyháza, 1996)

V. ALAPÍTVÁNYTÍPUSOK

vagyis a szegények közül azoknak akartak segítséget nyújtani, akik egy korábbi kedvezőbb helyzetből kerültek hátrányos körülmények közé. Ezek az alapítók az elszegényedés menetének megállítását szándékozták elérni. A felzárkózás, megkapaszkodás lehetőségét nem az eleve, szinte reménytelenül szegényeknek kínálták, hanem a régebbi jobb módból lesüllyedőknek. A szegénységgel mint állapottal, jelenséggel nem foglalkoztak, jó szándékukat az elszegényedők iránt mutatták ki, azok iránt, akik egy folyamat eredményeként jutottak nehéz helyzetbe. A feltételek között szerepeltetett „önhibáján kívül elszegényedett", „arra érdemes" és „becsületes" kitétel, valamint Zierek Edéné „úrinő" kategóriája is ezt bizonyítja. Ezek a követelmények a szegényeket két nagy csoportra — támogatandó és nem támogatandó — osztották. Ezek a szubjektív, morális mérlegelés igényét mutató kitételek arról tanúskodnak, hogy az adományozó rétegek tagjai szilárdan a földön álltak, s kialakult polgári éntudatuk, világképük alapján próbálták meg irányítani saját maguk és környezetük sorsát. E világkép egyik sarkpontja az aktív cselekvés, az anyagi szférában való folytonos előrehaladás. Akik erre kísérletet sem tettek, illetve e törekvésük a külvilág számára nem volt érzékelhető — tehát régóta a szegények kenyerét ették —, azok a jótékony adományozás kedvezményezettjei közé igen ritkán kerülhettek be. A piétizmus, a minden feltétel nélküli szeretet nem jellemzője ennek a korszaknak (sem). 3. Teljesítményelvű alapítványok A polgári társadalmak egyik mozgatórugója az értékteremtésre, a haszon előállítására irányuló tevékenység. A nyíregyházi alapítványok nagy részében megtalálható a teljesítmény növelésének szorgalmazása, de leggyakrabban a szociális mozzanattal együtt. A dualizmus korá-