Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 2. (Nyíregyháza, 1996)

V. ALAPÍTVÁNYTÍPUSOK

módját nem határozták meg. Tehát nem tudjuk, hogy valóban csak a hozadékot — de azt évenkénti rendszerességgel — használták-e föl. Az alapítványok lényeges jegye ugyanis, hogy a törzstőke érintetlenül maradjon, a kamatokat pedig elköltsék. A bizonytalanság ellenére mégis alapítványnak tekinthetjük Tajkly Amália, Ulmer János, a gyógyszerészek és Blahunka Amália adományait. Egyrészt azért, mert ők maguk is alapítványnak nevezték adományukat, másrészt azért, mert kezelőt, s nem felhasználót kértek fel akaratuk végrehajtására. További két alapítvány intézetet támogatott ugyan, de — szemben az előzőekkel — a felhasználás irányáról, módjáról is szóltak. Nyíregyháza város közönsége 1828ban létesítette a tápintézeti alapítványt, melynek tőkéje 1904-ben 8056,99 koronára rúgott, s rendeltetése gimnáziumi tanulók olcsó élelmezése volt. Idősb gróf Dessewffy Miklós a gimnázium tanári segély- és nyugdíjintézetét erősítette. A többi szociális alapítvány személyre szabott volt, konkrétan leírta, milyen élethelyzetben lévő embereken szándékozott segíteni. Az iskolai szociális alapítványok mindegyike meghatározta a segítségnyújtás módját is. Ruházkodásra, tankönyvre, írószerre, étkezési költség fedezésére lehetett a kamatokat felhasználni. A takarékpénztári Kovács Lászlóalapítvány 1000 Ft-os tőkéjének kamatait helybeli elemi iskolákba járó szegény gyermekek felruházására fordították, a felekezeti népesség számarányában. Az alapítást követő, 1889. év végén az 50 forintot kitevő kamatból 26,26 Ft-ot az evangélikus, 10,25 Ft-ot a római katolikus, 5,27 Ft-ot a görög katolikus, 3,86 Ft-ot a református és 4,36 Ft-ot az izraelita egyház számára fizettek ki. A gyermekek kijelölésének joga élete végéig Kovács Lászlót illette meg, halála után pedig a takarékpénztár igazgatóságát.