Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 2. (Nyíregyháza, 1996)

V. ALAPÍTVÁNYTÍPUSOK

folyósítani. Természetesen a leszakadók, lemaradók tábora sokkal nagyobb volt annál, mint amit a törvények átfogtak. Az összlakosságnak kb. 1 %-a kapott hatósági segélyt. E segélyek azonban nem, vagy alig tették lehetővé a biztonságos megélhetést. A szociális háló tehát igen laza szövedékű volt. A háló befoltozása, megerősítése a civil társadalomra maradt. Elterjedtek azok a technikák, amelyek az alsó rétegek gondjain igyekeztek enyhíteni. Megerősödtek a lemaradók, a perifériára szorultak segítésének civil, saját elhatározásokból kiinduló, a bizalom elvére épülő módozatai. A növekvő számú jótékony egyesületek folyamatos tevékenysége és a főleg természetbeni, egyszeri adományozások mellett az alapítványok is számottevő szerepet vittek ebben. A Nyíregyházán 1867 és 1918 között működő mintegy 100 alapítvány zömében megvolt a szociális gondoskodás igénye, ez azonban gyakran összekapcsolódott a teljesítményelv érvényesítésével, de a csak szociális elemet hordozó alapítványok száma is meghaladta a húszat. Legtöbbjük „személyre szóló" volt, vagyis segítségre szoruló egyes emberek életkörülményein igyekezett javítani. Léteztek olyan szociális alapítványok is, amelyeket alapítóik intézményeknek adományoztak anélkül, hogy a további felhasználásba beleszóltak volna. Beczkói Tajkly Amália 1873. július 29-i, Kassán kelt végrendeletében 50 Ft-ot rendelt a nyíregyházi szegények ispotályának támogatására. Bodnár István ügyvéd az erről szóló levelet, valamint a pénzt tíz év múlva küldte meg a polgármesternek. Ulmer János 1888-ban írt végrendeletében két alapítványról intézkedett. Az egyikkel szegényeken segített, ugyanis 2000 Ft-ot rendelt a városi szegények menháza számára.

48 A gyakorlati életbeléptetéssel kapcsolatban azt szögezte le, hogy elhunytát követően (ami a 48 A másik Ulmer-alapítvány a gimnazisták javára szóló, duális jellegű volt.