Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 2. (Nyíregyháza, 1996)
V. ALAPÍTVÁNYTÍPUSOK
tásra akartak orientálni. Az utóbbi kettő természetesen az iskolai alapítványoknál volt jellemző. Az alapítók három szakmát emeltek ki; tanár, tanító és tűzoltó. Özvegy Augusztinyi Jánosné 9280 koronás adományának 4/5 részét a gimnáziumi tanárok fizetésének alaptőkéjéül szánta. A maradékkal a gimnázium két jól tanuló, szegény gyermekét segítette. Idősb gróf Dessewffy Miklós alapítólevelében 2000 koronáról így rendelkezett: „Kamatai egészben a főgimnáziumi tanán segély- és nyugdißntezet céljaira fordítandók." Draskóczy Sámuel 8000 koronás tőkéjének egyik fele „szorgalmuk és ügyszeretetök által kitűnt tanítók jutalmazására" szolgált, másik felét diákok kapták. A tűzoltó egyesület, özv. Barzó Mihályné és Antal János egy-egy kiváló tűzoltó teljesítményét ismerte el adományával. Stern Jenő viszont elsősorban a legelső tűzesetnél megsérült tűzoltót kívánta segíteni, s ha ilyen nincs, akkor rendelte a legkitűnőbbnek a kamatokat. Szerencsére ennek a második, helyettesítő célnak az alapján kellett mindig meghozni a döntést. Nem egyetlen szakma, hanem inkább egy ágazat dolgozóit kívánta előnyösebb helyzetbe hozni a Nikelszky Mátyás-féle szociális alapítvány, amelynek egyik másodlagos kritériuma leszögezte, hogy elsősorban iparosok segélyezése a célja. Több alapító a szülők foglalkozásához kötötte támogatását. 1915-ben két gimnáziumi tanár is tett alapítványt. Feltételeik szinte tökéletesen azonosak. Mindketten egy szorgalmas, jó magaviseletű gimnáziumi tanuló javára 500 koronás alapítványt hoztak létre, a kamatokat tankönyvbeszerzésre lehetett fordítani. Alapfeltétel volt, hogy a szülő a gimnázium tanára legyen. A helyettesítő célok azonban eltértek egymástól. Arra az esetre, ha ilyen tanuló nem volna, már másképp rendelkeztek. Moravszky Ferenc olyan gimnazistát preferált, aki helyi evangélikus népiskolai tanító gyermeke. Adorján Ferenc pedig olyan gimnáziumi növendéket, akinek atyja a tiszai evangélikus egyházkerületben működő lelkész vagy tanító.
