Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 2. (Nyíregyháza, 1996)

III. NYÍREGYHÁZA A KIEGYEZÉS KORÁBAN

///. Nyíregyháza a kiegyezés korában A dualizmus idején, pontosabban 1872-től Nyíregyháza volt Szabolcs megye egyetlen városa. A századfordulón népessége meghaladta a 31 000 főt, míg az utána következő legnépesebb településen, Tiszapolgáron 10 600 lélek lakott csupán. A város sajátos fejlődési íven jutott el a századfordulón elfoglalt pozíciójáig. A régészeti leletek tanúsága szerint a Nyírség közepe már a honfoglalás idején lakott volt. Az írott források a helységet első ízben 1326-ban említették meg. Birtokosai az idők folyamán változtak: Báthoriak, Lónyayak, a Csákyés Rákóczi-család tagjai követték egymást. A XVIII. század elejére a három országrész határán fekvő, hajdúszabadsággal is rendelkező Nyíregyháza a történelem viharainak következtében néptelenedésnek induit. A terület egyik földesura, gróf Károlyi Ferenc elhatározta, hogy új lakosokat telepít birtokára. 1753-ban Petrikovits János szarvasi csizmadiamestert bízta meg a szervezéssel, kedvező letelepedési feltételeket ígérve az új lakóknak. Ezzel megkezdődött a település újjászületése. Ezt követően több hullámban, százával áramlottak ide a telepesek, legtöbben Békés megyei, szlovák ajkú evangélikusok. Az új lakók közössége kezdettől fogva olyan lehetőségeket kapott, amelyek megalapozták az önkormányzat, önigazgatás kialakulását, gazdasági fejlődését. A leggyakrabban használt várostörténeti munkák alapján: CSERVENYAK L., 1969., GEDULYH., 1896., HÁRSFALVI P, 1982., LEFFLER S., [1900.] LUKÁCS Ö., 1886., MARGÓCSY J., 1984-19861989., MÉREY F., 1931., NAGY E., 1931., NÉMETH P.- MEZŐ A, 1973., Nyíregyháza története, 1987., Szabolcs..., 1939., Szabolcs vármegye," 1929., SZOHORP., 1924.