László Géza: Fejezetek Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék iskolánkívüli művelődésének történetéből 1944–1950 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok (Nyíregyháza, 1993)
VI. AZ ISKOLÁN KÍVÜLI MŰVELŐDÉS TERÜLETEI
A kultúrpolitika új irányzata a művelődés többi területéhez hasonlóan, a műkedvelő színjátszásra is kihatással volt. A megfelelő művészi színvonal mellett, elvárásként jelentkezett a napi politika segítése (osztályellenesség elleni harcra, munkára, termelési eredményekre buzdítás). A csoportok számára a Szakszervezeti Színpad füzeteit ajánlották, amelyben többek között, Somodi Pál: Dózsa népe, Mándi Éva: Vetés c. darabjai lelhetők fel, továbbá az "Éber Ifjúság" című műsorfüzet jelent meg. A cséplési ünnepségekre íródott Barát Endre: A termés begyűjtésének ünnepe c. darabja. 505 Szatmár-Beregben a "Pató Pál és a munkaverseny", "Fény a tanyán és Kavicsgulyás" c. jeleneteket adták elő legtöbbször a Szabad Színpad sorozatból. "Határozottan kerülték színjátszóink az Egyfelvonásos színdarabok című füzet darabjait, túlzottnak ítélt kiélezettségük miatt." 6 Korszakunk végéig sem tudták elérni, hogy a műkedvelők ne tanuljanak be úgynevezett "nem kívánatos" darabokat. Szabolcsban pl. 1949 januárjában a 90 állandó színjátszó körből 54 kért 507 engedélyt olyan előadásra, amelyek nem az uj kultúrpolitikai irányzatot képviseltek." A kul túrcsoportok munkájának egységesítésére Szabolcsban már 1948-ban is történtek helyi kezdeményezések. Ezek azonban csak 1949 októberében valósultak meg. Ekkor a megye kultúresoportjait nyilvántartásba vették, s munkájukat a tömegszervezetek ellenőrizték. Csak azok kaphattak előadási engedélyt, amelyek ebben a jegyzékben szerepeltek és munkaterv szerint A 1 * I 508 dolgoztak. A színjátszó csoportok elvitték a kultúrát azokra a településekre is, amelyekben nem volt ilyen öntevékeny mozgalom. Szabolcs-Szatmár megye községeinek pl. 41,8%-a rendelkezett 1950-ben kultúrcsoporttal, míg az országos átlag 35,3% volt. Ezek vándoroltatása különösen a korszak végén bontakozott ki. Szabolcsban pl. hetenként 15-20 csoport járt vendégszerepelni. Az országot járó vándortársulatok is eljutottak vármegyéinkbe. Ezek visszhangja legtöbbször negatív színezetű volt. Mátészalkán pl. 1946 novemberében Tóvári Pál színtársulata szerepelt, amelynek előadását a szabadművelődési munkaközösség giccsnek és sekélyes művészetnek minősítette. Szabolcs vármegyében 1949 márciusában egy vándortársulat működött. A szabadművelődési felügyelő az engedélyezés során, a műsorból "több limonádészerű operettet, álromantikus népszínművet és giccset" töröltetett. Nyíregyházán 1949 szeptemberében a Komszomol egyik kul túrcsoportja szerepelt. 5 A színházak államosítása után azok is a dolgozók életével, problémáival foglalkozó színdarabokat játszottak. Nyíregyházán az üzemek kul túrfelelősei színházbérlet vásárlási versenyt indítottak. 510 by Ének, hangszeres zene, hanglemez 1. Ének A kor kultúrpolitikája értelmében a magyarság lelki alkatát egyedül kifejező népművészet és annak részeként a népdal, kulcsfontosságú szerephez jutott a szabadművelődésben. Hangsúlyozták az énekkarok nevelő és lélekformáló erejét. Ez az országos irányelv tükröződött a Szatmár-Bereg vármegyei népművelési vezető 1945 decemberében kelt körlevelében is, amely a magyar népdal tanulásának megszervezésére, énekkarok alakítására szólította fel az ügyvezetőket. A tavaszi ünnepek alatt többek között népdal- és kánon verseny rendezését javasolta. 511 Az 1945/46. tanévben magyar nóta és népdal tanfolyamokon készítették fel az érdeklődőket, pl. Rozsályon,
