László Géza: Fejezetek Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék iskolánkívüli művelődésének történetéből 1944–1950 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok (Nyíregyháza, 1993)

VI. AZ ISKOLÁN KÍVÜLI MŰVELŐDÉS TERÜLETEI

Beregben pl. valamennyi felsőfokú szabadiskola, népfőiskola felújított kastélyban működött, mint Turistvándiban, Nábrádon, Tynkodon.

447 Az Országos Szabadművelődési Tanács a szabad iskolák számára előadás-vázlatokat állított össze; pl. A magyar reformkor története, A magyar népművészet. Ezek igazgatói és előadói között a pedagógusokon kívül sok egyházi személyt is találunk. Pl. Pócspetriben Asztalos János plébános vezette az intézményt.

448 A hallgatók átlagéletkora 18-35 év között volt, de ötven és hatvan év körüliek is akadtak. Foglalkozásuk szerint többnyire földművesekből és háztartásbeliekből tevődtek össze.

449 A megvalósítás helyes módját a vármegyei felügyelő így foglalta össze: "... nem a pozitivista adatközlésre kell törekednünk, hanem a mindennapi élet gyakorlati példáin kell szemléltetnünk a tudomány eredményeit."

450 így pl. az újfehértói fiú szabadiskolában a hallgatókat bevonták a tárgy megvitatásába, gyakorlati példákat alkalmazva. A VKM 1948 februárjában 47 művet küldött a felügyelői hivataloknak, hogy azokat letétként osszák szét a szabadiskolák között. Ezek a kötetek azonban nem igazodtak az oktatott tárgykörökhöz. Nagy részük szépirodalom volt, s alig akadt közöttük ismeretterjesztő kötet. A szabadiskolak kibontakozását megakadályozta, hogy az itt végezett hallgatók nem kaptak képesítő bizonyítványt. Elvégzésük után nem a dolgozók iskolájával ellentétben emelkedhettek ki addigi társadalmi környezetükből. Ezért a tanulni vágyók számára ez nem volt elég vonzó. Az engedélyezett szabadiskolák között is találunk olyanokat, amelyek elnéptelenedtek, pl. a kállósemjéni vagy jelentkezők hiányában be sem indultak, pl. a buji. A rendelet szerint a fenntartók intézeteikhez képesítést nyújtó szaktanfolyamokat is szervezhettek. így pl. a kántorjánosi szabadiskolához háztartási tanfolyamot kapcsoltak.

451 Ugyanakkor segítették a gazdasági és társadalmi ismeretek megszerzését, s ezzel lehetőséget teremtettek a legkiválóbb hallgatók továbbtanulásához. 1. Alsófokú szabadiskolak (paraszt, illetve munkásiskolák) Az alsófokú szabadiskolákat az általános iskolai ismeretek hiányainak pótlására, az ott nyert tudásanyag felfrissítésére szervezték. A szabadiskolák fokozatai közül ez volt a legelterjedtebb. A VKM ennek megnyitását minden községben szükségesnek tartotta. A szabadiskolák száma 1947 januárjában országosan 200, amelyek közül 120 alsófokú volt.

452 Szabolcsban ekkor a Nyíregyháza-Felsősóskúti Alsófokú Parasztkollégium, Szatmár-Beregben a milotai alsófokú szabadiskola működéséről tudunk. Érintett vármegyéinkben az 1947/48. tanévben beszélhetünk ezek fellendüléséről. Szabolcs vármegye pl. ekkor 31 szabadiskola megnyitására kapott engedélyt. Ebből hat vagy nem kezdte meg működését vagy elnéptelenedés miatt szűnt meg. SzatmárBeregben először 15, majd 10 községben tervezték ezek felállítását.

453 Közülük 6, szabadiskola előkészítő tanfolyamként valósult meg. Ugyanis azok a községek, amelyek az alacsony színvonal miatt nem kaptak engedélyt szabadiskolák létesítésére, ilyen jelleggel tanfolyamot szervezhettek. Erre találunk példát a szabolcsi Ofehértón és a szatmári Rápolton, Tiszabecsen, Nyírparasznyán, Olcsvaapátiban, Kántorjánosiban és Tyúkodon. A VKM arra hivatkozott, hogy ezek tanterve nem , , , , „ * , , , 454 alkalmas a szabad iskoláknál megkívánt műveltség nyújtására. A VKM nem határozta meg a konkrét anyagot, csak tárgyköröket adott. Vigyázott a tantárgyak megfelelő arányaira, pl., hogy a történelem óraszáma duplája legyen a magyar irodaloménak. Az alsófokú szabadiskolák az általános iskola anyagát oktatták és annak színvonalán működtek. Tantárgyai az alábbiak voltak: természettudományi-földrajzi alapismeretek, a mindennapi élet