László Géza: Fejezetek Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék iskolánkívüli művelődésének történetéből 1944–1950 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok (Nyíregyháza, 1993)
VI. AZ ISKOLÁN KÍVÜLI MŰVELŐDÉS TERÜLETEI
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az előadás a szabadművelődés egyik legegyszerűbb formája volt, mivel a felkészülés és a megvalósítás aránylag kevés időt vett igénybe. Kezdetben az előadásokat, az illetékes rendőrhatósággal engedélyeztetni kellett. Ez díjfizetési kötelezettséggel járt. Majd 1946. május 27-től (a BM. 258.515/1946. sz. rendeletével) megváltoztatták az eljárást. Ezután a szabadművelődési szervek által rendezett előadásokhoz rendőrhatósági engedély nem kellett. Rendőri felügyeletük és ellenőrzésük viszont továbbra is 317 gyakorolható volt. A belépődíjak néhol túl magasak voltak, az üzletszerűség látszatát keltették. Ez tette szükségessé az 1947. március 23-án kelt (312.518/1947. BM. sz.) módosító rendelet kiadását. Eszerint a díjfizetési mentesség csak olyan előadásokra vonatkozott, amelyek szorosan a 3 18 népművelés keretébe tartoztak és táncmulatsággal nem voltak egybekötve. A politikai élet balratolódása után az előadásokat és gyűléseket, azok részletes tartalmának 319 * ismertetésével 6 nappal előbb kellett bejelenteni." Azt is ellenőriztek, hogy az eloado nehogy a é , 320 vázlattol eltero színezetben, hangsúllyal tartsa meg az előadást." A VKM. 1949. június 17-en (255.956/1949. sz. rendeletével) tovább szigorította az engedélyezés feltételeit. Az egyéni előadók fellépéseit betiltotta. Ettől kezdve rendezvényt csak a tömegszervezetek vagy a népművelési bizottságok szervezhettek. 321 Ezek a szabályozások nemcsak a jobboldali, hanem a baloldali rétegek kulturális területen való érvényesülését is akadályozták. Az ügyvezetők az előadásokról tanévenként munkatervet készítettek, amelyet a szabadművelődési felügyelő hagyott jóvá. Csak az elfogadott munkaterv alapján megtartott előadásokat díjazták. Egyrészt emiatt, másrészt statisztikai adatok összeállításához, ezekről munkanaplót vezettek. A helyi előadók 5-Ft-ot, míg az idegenek 10-Ft-ot kaptak. Valamennyiükkel szemben alapvető követelmény volt, hogy kellő szakismerettel rendelkezzenek. A VKM rendeletére a szabadművelődési felügyelői hivatalok előadói katasztert állítottak össze. A Szabolcs vármegyei nyilvántartásban 12 név szerepelt, melyek foglalkozás szerinti megoszlása a következő: 59% pedagógus, 25% mezőgazdász, 8% lelkész és 8% orvos. Egy-egy személy több témában is vállalt előadást. Ezek tárgykörei az élet különböző területeivel, a legfőbb tudományágakkal egyaránt 322 foglalkoztak; pl. néprajz, irodalom, egészségügy, szociológia, mezőgazdaság, természettudomány.
