László Géza: Fejezetek Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék iskolánkívüli művelődésének történetéből 1944–1950 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok (Nyíregyháza, 1993)
VI. AZ ISKOLÁN KÍVÜLI MŰVELŐDÉS TERÜLETEI
analfabéták aránya. Arra már a dolgozat elején utaltunk, hogy vármegyéink ebből a szempontból igen kedvezőtlen helyzetben voltak. A könyvtárak forgalmára a mezőgazdasági munka is hatással volt. A falusiak a téli hónapokban rendelkeztek több szabadidővel. Rontotta még a helyzetet a rossz könyvtári ellátottság is. Szatmár-Bereg vármegyében pl. 1948 júliusában az írni-olvasni tudó, 10 éven felüli népességet véve alapul, egy főre csak 0,4 kötet jutott. 246 A könyvtárakból a község állandó nagykorú lakosai kölcsönözhetlek. A kiskorúak csak akkor kaptak könyvet, ha értük egy felnőtt felelősséget vállalt. Az olvasók összetételét jelentősen befolyásolta, hogy hol helyezték el a könyvtárat. így pl. ha azt traklorállomásnak adományozták, a kölcsönzők zöme szükségszerűen az ott dolgozókból tevődött össze. A vármegyék könyvtár helyzetéről 1948 nyarán a felügyelők értékelő jelentést küldtek a VKM-nek. Eszerint SzatmárBeregben az 1947/48. tanévben kb. 38.000 rendszeres olvasó, 177.494 könyvet kölcsönzött, ami személyenként 4,6 kötetet jelent. Szabolcs vármegye népkönyvtáraiból ugyanakkor 6.500 személy 10.800 könyvet kölcsönzött ki, így egy olvasóra 1,7 kötet jutott. Természetesen településük más könyvtáraiból (párt, szakszervezeti, gazdasági stb.) is vihettek haza olvasnivalót. A vándorkönyvtárakból Szatmár-Beregben a lakosság 2,2%-a olvasott. Könyvforgalmuk átlagosan 3,9 247 * kötet volt személyenként. A nepkönyvtari olvasok szama 1950-ben országosan 110.000 fő. Foglalkozás szerinti megoszlásuk: 22% munkás, 60% kis- és középparaszt, 18% értelmiségi, kisiparos stb. A korabeli feljegyzések utalnak arra, hogy egy-egy könyvet nemcsak annyian olvastak, mint amennyit a statisztika tükröz. "... sokszor egy könyv 5-6, sőt ... 15-20 személy kezén f 248 is keresztülment, mire visszakerült a könyvtárba." Melyek voltak a könyvtárhasználók keresett olvasmányai? A Magyar írók Szövetsége Irodalmi Akadémiáján 1946 novemberében Szabó Pál arra hívta fel a figyelmet, hogy "a falu népe a régi hagyományok szerint, ma is csak a kalendáriumokon, a ponyván és a fővárosi sajtó filléres termékein át ismerkedik az irodalommal." 24} Ezért volt fontos a népkönyvtárakban a színvonalas és könnyen érthető irodalom összegyűjtése. A drága könyveket a falusi parasztság nem tudta megvásárolni. A könyvtárakon keresztül azonban eljuthattak a magyar könyvkiadás legfontosabb termékeihez. Ezért nagy gonddal állították össze e könyvsorozatokat. A szabadművelődési korszak végén parasztokból és ipari munkásokból álló lektori gárdái szerveztek. Ezek válogatták ki azokat a műveket, amelyek szerintük a nép ízlésének megfeleltek és művelődésüket is szolgálták. 250 Szatmár-Bereg varmegyéből 60 személyt javasoltak e falusi lektori gárdába. ' A népkönyvtárakban a szépirodalom volt a legkeresettebb. A legolvasottabb szerzők közé tartoztak: Arany, Mikszáth, Jókai, Szabó Pál és Maupassant. Kedvelt műfaj volt még a népmese. A nők 251 köreben különösen sikeresek voltak a háztartással, gyermeknevelessel kapcsolatos kötetek. * A felügyelői könyvtárból többnyire színdarabokat kölcsönöztek. Az irodalmi műveltség fejlesztését segítette az olvasómozgalom. Ennek keretében valósították meg az újságolvasó órákat. Ezt követték az olvasókörök, majd 1949 novemberében a Népművelési Minisztérium olvasómozgalmi akciói. Ennek során 30-40 magyar író különböző községekben, kétkét alkalommal könyvankétot tartott. A résztvevő települések kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy azok gépállomás székhelyek legyenek. Az első találkozón az ismertetett könyvet megfelelő példányszámban szétosztották a hallgatóság között. A második ankéton, 1-2 hónap múlva az író megbeszélte a hallgatósággal a mű olvasása közben felmerült kérdésekel. Ebben az akcióban többek között az alábbi művek szerepeltek: Sayers-Kahn: Nagy összeesküvés, Iljin: Nagy futószalag, Szimonov: Nappalok és éjszakák, Illés Béla: Kárpáti rapszódia. Szatmár-Beregben Mátészalkán és Tyúkodon rendeztek ilyen találkozót. Ezeken Kuczka Péter, az "Erős Bástya" című antológiát,
