László Géza: Fejezetek Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék iskolánkívüli művelődésének történetéből 1944–1950 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok (Nyíregyháza, 1993)

V. AZ ISKOLÁN KÍVÜLI MŰVELŐDÉS TÁRGYI FELTÉTELEI

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a rendelkezésre álló összegek még a gyűjtéssel együtt sem tudták teljesen fedezni a kulturális szükségleteket. így fordulhatott elő pl. az, hogy a 48-as kultúrverseny középdöntőjén első, illetve második helyezést elért műkedvelő csoportok Szatmár• * f " 178 Beregből anyagi fedezet hiányában nem tudtak elutazni az országos döntőre. Jelentős problémát okozott a szabadművelődési hivatali kiszállások megoldása, a gyér vasúthálózat és saját személygépkocsi nélkül. Mindkét vármegyei hivatalban találtak áthidaló megoldásokat. Szabolcsban 1949-ben a megyeszékhelyen lévő különböző szervezetek bocsátották gépkocsijukat, havonta egy alkalommal a Szabadművelődési Felügyelői Hivatal rendelkezésére. Szatmár-Beregben 1948-tól az NPP engedte át e kiszállásokra gépkocsiját (3.572 km erejéig, 179 ' - » - , kilométerenként 140 fillérért). így könnyebbe valt a szabadmuvelodes szervezése, irányítása és ellenőrzése. Ezek ideiglenes megoldások voltak, s ezért a probléma a két megye egyesítése után is fennállt. A 314 népművelési ügyvezető közül csak 120-at leheteti vonattal megközelíteni, mert a többi 180 község távol esett a vasúttól. Az iskolán kívüli népművelési munka kibontakozását a rossz vagy teljesen hiányzó üzemeltetési feltételek is hátráltatták. Az 1945/46. tanévben sorra érkeztek a szabadművelődési felügyelőhöz olyan jelentések, amelyek tüzelő- és világítóanyag hiányát panaszolták. Emiatt a téli hónapokban a népnevelés sok helyen a legszűkebb általános tájékoztatásra és ismeretterjesztő előadásra 181 ' zsugorodott össze. Egyes helyeken 1946 januárjáig meg sem kezdhették a népművelést. Így volt ez pl. Szamoskéren is. A gondok megoldására különböző kísérleteket tettek. Az előbb említett községben az SZMT tagjai biztosították a fát és a petróleumot. Tiszacsécsén a népművelési ügyvezető a saját részére kiutalt petróleumból fedezte a világítási szükségletet. Kántorjánosiban a NISZ sietett a szabadművelődés segítségére, amikor fát juttatott a részükre. Szatmárcsekén a rí 82 község vállalta a fűtésről és a világításról való gondoskodást. Volt, ahol a műkedvelő előadások bevételéből fedezték ezeket a költségeket. Az üzemeltetési feltételek intézményes megoldására Szatmár-Bereg vármegyében 1947 decemberében tett kísérletet a felügyelő. Arra kérte az alispáni és a főispánt, hogy a rendelkezésére álló petróleumból községenként havi 10, tanyánként havi 8 litert juttasson a 183 világításhoz, mert a 48-as centenáriumra való felkészülés csak így biztosítható. Azokon a településeken, ahol szabadművelcklési célra pénzt irányoztak elő, ezek a gondok nem jelentkeztek. A BM ragaszkodott is ahhoz, hogy ezeket az összegeket fűtési, világítási és egyéb dologi kiadások fedezésérc használják. Ezek mértékéről hadd álljon itt egy példa: Nagykálló költségvetésében 500-Ft-ot hagytak jóvá erre a célra, de ez az összeg világításra és takarításra is alig volt elég. A törvényhatósági hozzájárulások általánossá válásával, az 1947/48. tanévtől e probléma - ha szűk keretek között is, de - közel került a megoldáshoz. A Közellátási Hivatal 1948-ban (719.573/1948. sz. rendeletével) a világítási petróleum szétosztását szabályozta. Ettől kezdve a vármegyei közellátási felügyelőségek a szabadművelődés részére is elegendő mennyiségű 184 petróleumjegyet biztosítottak.