Avar Anton – C. Tóth Norbert: Szabolcs vármegye nemessége és címeresleveleik (Nyíregyháza, 2022)

Greetings

szabolcsi_cimereslevelek_home.indd 19 2022. 02. 09. 20:58:36 Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt a megyénkben, ellentétben sok má­sikkal, és mivel alig egy-két királyi birtok volt még, leginkább az egyes csalá­dok magszakadása nyomán történtek nagyobb változások. Jóllehet az 1403. évi királyellenes lázadás következményeként is történtek birtokelkobzások és -adományozások, de ezek többsége nem vált végérvényessé, mivel a király sok esetben kegyelemben részesítette az elmarasztaltakat.41 Aki viszont nem úszta meg büntetés nélkül, mint például Debrői István, volt kincstartó, annak Sza­bolcs megyében mindössze egyetlen birtoka, Ladány volt (korábban az Aba nemzetség kezén volt). 42 Mintegy évszázadra kiható változással járt a Debreceni család fiágának ki­halása 1404-ben, birtokaikat ugyanis Zsigmond király 1411-ben Lazarevics István rác despotának adományozta, az ő halála után a tatai szerződés értel­mében Brankovics György despota kapta meg 1427-ben azokat, akitől majd Hunyadi János erdélyi vajda szerezte meg – nem egészen tisztességes úton – 1444-ben az ekkor már debreceni uradalom néven illetett birtokokat. 43 A szinte megyényi uradalom Hunyadi halála után a fiaira szállt, majd László ki­végzése és Mátyás fogságba kerülése után valószínűleg anyjuk, Szilágyi Er­zsébet (esetleg unokabátyjuk, Mihály) vehette át kormányzását. Mátyás király­lyá választása után rövid időre visszavehette anyjától, de 1461 tavaszán már ismét az ő birtokában volt. Időközben a király jónéhány falut kiszakított az uradalomból: így Halápot a váradi székesegyházban Szent László tiszteletére újonnan alapított oltárnak adományozta (1458). 1458/1459-ben Szapolyai Imre kincstartó Hatház, Ladány, Macs és Téglás, Gúti Ország Mihály Nádudvar, Parlagi László Böszörmény és Dengelegi Bernát Dada birtokosaként tűnik fel. E falvak közül azonban 1484-ben Haláp, Hatház és Téglás már újra az urada­lom részeként szerepelt. Debrecen és tartozékai ettől kezdve 1483 végéig az özvegy birtokában maradtak, 1484. január legelején azonban már ismét királyi 424–425., Németh Péter: A középkori Szabolcs megye települései. (Ethnica Kiadás) Nyíregyháza, 1997. passim. 41 Németh P.: Az Árpádoktól Mohácsig 188. 42 Engel P.: Szabolcs megye birtokviszonyai 425. 43 Módy György: A debreceni és a tokaji uradalom (régiókutatási kísérlet). Déri Múzeum Évkönyve 1989–1990. Szerk. Gazda László, Módy György. Debrecen, 1992. 169–170., Engel P.: Szabolcs megye birtokviszonyai 426. kezelésben voltak. Végül Szilágyi Erzsébet 1484 júniusi halála után az ural­kodó 1484. november 11-én fiának, Corvin Jánosnak adományozta. Az ado­mánylevélből ismerjük tartozékait is, ezek szerint az uradalom központja a Bi­har megyei Debrecen mezőváros az ottani kúriával és castellummal, amelyhez a Szabolcs megyei Újváros, Máta, Szentmargita, Szentmiklós, Polgár, Pród, Vidmonostor, Hatház, Téglás, Tetétlen, Kaba, Szoboszló, Sziget és Érhegyes, a Bihar megyei Sámson, Haláp, Derecske, Tótfalu, Gáborján, Keresztúr és Szentpéterszeg, valamint Borsod megyei Ároktő tartozott.44 Corvin János her ­ceg (1504), majd fia halála (1505) után a debreceni uradalom a Szapolyai csa­ládé lett, kivéve Böszörményt, amelyet az ecsedi Bátoriak, és Kabát, amelyet a váradi püspökség kapott meg. 45 A 15. század második felében jelent meg a megyében az ország déli részéről származó, Hunyadi János familiárisai közé tartozó család, a varsányi Kendere­siek őse, a Malomvízi Kenderes János, míg özvegye, Szilágyi Erzsébet ado­mánya folytán a miháldi kerületből származó Móré Mihály nyerte el a későbbi névadó birtokukat, Dadát (dadai Mórék). Természetesen a megyebeli kisebb birtokosok is gyarapították vagyonukat: a már emlegetett Bajoniak, illetve Parlagiak is ekkor váltak meghatározó családokká. Mátyás király uralkodása idején nagyobb változások ismét az egyes család fiági kihalásával következtek be: 1470-ben az ónodi Cudarok, 1480-ban a Dobi család, 1483-ban a Bezdédi­ek, valamikor ekkoriban a Baktai és az Upori családoknak is magvaszakadt. A Jagelló-korban a debreceni uradalommal történteken túl talán egyetlenegy jelentősnek mondható változás volt: az Upori-javakat a felesége, Upori Borbála kezével megöröklő Cékei János utóda, Márton 1511-ben örökös nélkül hunyt el, így azokat előbb Tárcai Miklós kapta meg, majd csere révén a Perényi család szerezte meg. 46 44 C. Tóth Norbert: Szilágyi Erzsébet „udvara”. In: Márvány, tárház, adomány. Gazdaságtörténeti ta ­nulmányok a magyar középkorról. Szerk. Kádas István, Skorka Renáta, Weisz Boglárka. (Magyar törté­nelmi emlékek. Értekezések) Budapest., 2019. 66–67., 71–72., 87. – Lásd még C. Tóth Norbert: Szilágyi Erzsébet debreceni uradalmának ispánjai és leveleik. In: Hunyadi Mátyás és kora. Szerk. Bárány Attila, Kavecsánszki Máté, Pósán László, Takács Levente. (Memoriae Hungariae 12.) Debrecen, 2019. 120–135. 45 Engel P.: Szabolcs megye birtokviszonyai 427. 46 Engel P.: Szabolcs megye birtokviszonyai 426–427. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom