Avar Anton – C. Tóth Norbert: Szabolcs vármegye nemessége és címeresleveleik (Nyíregyháza, 2022)
Greetings
szabolcsi_cimereslevelek_home.indd 18 2022. 02. 09. 20:58:36 Ugyancsak az elsők között volt az Aba és Káta nemzetség, az előbbiek az akkor még Borsova megye területéhez tartozó részeken (Dombrád, Levelek, Szentmárton és Zsurk), illetve Szabolcs megye központja, Szabolcs vár környékén (Vencse és Vencsellő), a megye nyugati határa mentén (Ladány, Csobaj, Hortobágy, Pród, Polgár és Szentmiklós) birtokoltak. Az alapvetően Szatmár megye területén megtelepedő Káta-nembelieknek szintén a megye nyugati részén (Csécs, Zám), illetve északon (Paszab) voltak birtokai. 33 Szent István király uralkodása idején vagy azt követő évtizedekben, de még a 11. század folyamán nyerték el nagy kiterjedésű birtokaikat a Hont-Pázmány(pl. Bánk, Billye, Erdőd, Léta, Petri, Pócs) és a Gútkeled-nembeli (pl. Adony, Gut, Hugyaj, Lugos, Micske, Mihálydi, Szalmad) családok ősei. Az utóbbiak Borsova megye területén is szereztek földeket (Anarcs, Benk, Endes, Veresmart). Valamikor az Árpád-kor folyamán jutottak birtokokhoz a Baksa (Gyüre), a Tomaj (Hene), a Bár-Kalán (Bágy és György), a Péc (Ibrány) és a Rátold nemzetség (Nagyhalász). 34 A nemzetségi birtokok mellett a megyében, illetve Borsova megye utóbb Szabolcshoz került részén királyi kézben található földeket is jelentős számban találunk (Mezőladány, Litke és Tuzsér Borsovában, Csege, Kocs, Nádudvar, Nánás, Poroszló, Szoboszló és Viss Szabolcsban). 35 Ha térképre vetítjük az 1242 előtti birtokosokat Szabolcs és Borsova megye nyugati része esetében, akkor egyértelműen leolvasható, hogy a király mellett a legnagyobb birtokosok a Gútkeled nemzetségből származó családok voltak. 36 Természetesen nem hiányoztak a megyéből az ún. kisnemesi falvakban élő családok sem, noha forrásainkban tömegesen csak a 13. században tűnnek fel. Egy részük várjobbágyi eredetű volt (Anarcs, Gégény, Tardos) és általában királyi kiváltságolás révén váltak a nemesi társadalom részévé. A másik részük a szabadok közül, illetve a királynak katonai szolgálattal tartozó településeken (pl. Lövő) élő személyektől származott le. A kisnemesek lakóhelyei a megye jól behatárolható helyein voltak. A korábbi Borsova megye területén Kisvárda környékén 33 Németh P.: A honfoglalástól 148–149. 34 Németh P.: A honfoglalástól 150–152. 35 Németh P.: A honfoglalástól 152. 36 C. Tóth N.: Szabolcs megye működése 17. (Gyulaháza, Jéke) és a megye délkeleti felén (Bakta, Besenyőd, Ibrony, Iklód), míg Szabolcs megyében a későbbi megyei ítélőszék, Kálló környezetében (Buj, Esztár, Kenézlő, Lök, Perked), továbbá a megye nyugati (Derzs, Egyek, Kenéz, Szomajon és Zelemér) és déli részén (Ártánháza, Bagos, Bolt) csoportosultak. 37 Az Árpád-ház 1301. évi kihalása, a 14. század eleji belháború, majd a különböző királyjelöltek és támogatóik egymás és mindenki elleni harca, továbbá a vetélkedésből győztesen kikerülő Anjou-dinasztia berendezkedése, illetve I. Károly király ország-visszafoglaló háborúi jelentős változásokat okoztak a Magyar Királyság birtokstruktúrájában. E változások eltérő mértékben érintették az egyes megyék birtokos társadalmát, hol teljesen átalakult és kicserélődött a vezető réteg, hol pedig szinte változatlan maradt. Jóllehet e kérdésben mélyebb vizsgálatok nem történtek még, de jelen tudásunk szerint Szabolcs megye valahol a kettő közötti kategóriába tartozhatott. A 13. század végén jelentősebb birtokállománynyal rendelkező birtokosokat egytől egyig megtaláljuk a későbbiekben is. 38 Ugyanakkor az újonnan felemelkedő családok közül Debreceni Dózsa nádor (†1322) és fiai Böszörmény, Téglás és Dada, míg Magyar Pál (†1357) Demecser, Kék Tass, Ajak és Pátroha birtokokat nyerték el Károly királytól. A két utóbbi birtokot, Pál özvegyének halála, 1369 után a váradi püspökség nyerte el és lett immáron harmadik egyházi intézményként birtokos a megyében. A következő évtizedben szerezték meg a Perényiek a Szabolcs és Bereg megyék bírói közgyűlésének39 helyet adó Karász birtokot. Természetesen az addigi birtokosok is növelték területeiket, a Bátoriak ekkor szerezték meg Büd, Fehértó, Pócs és Timár, a Kállaiak pedig Bagos, Eszlár, Harang és Laskod birtokokat. Nagy Lajos uralkodása idején léptek a megye földjére az Abaúj megyei Ónodról származó Cudar család tagjai, megszerezték Balkány és Béltek birtokok felét, Demecsert és Tasst, illetve Dombrádot. Cudar Péter egyik familiárisa, Monoki Mihály az 1360-as években elvette feleségül a Gútkeled nembeli Dobi Dorog nővérét, akit a királlyal fiúsíttattak, és így felesége kezével megszerezte a magvaszakadt család birtokrészeit Dobon, Dorogon, Hadházon és Acsádon. 40 37 Németh P.: A honfoglalástól 153. 38 Vö. Németh P.: Az Árpádoktól Mohácsig 173–174. 39 C. Tóth N.: Szabolcs megye működése 117. 40 Engel Pál: Szabolcs megye birtokviszonyai a 14–16. században. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 36. (1999) 18
