„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Mandula Tibor: A szatmári békét követő sváb telepítések és azok jelentősége

jártam helyüket magam, de a fa mindenütt szük révén. A legjobb Csomaköz, ott sok a puszta telkeink erdőtövében, magyar nincs, a templom csak fedessék be ... földje jó, rétje is elég. Mindenütt magam jártam meg a falukat s helyüket, telküket megnézvén elszállítottam". Károlyiné szeszes italról is köteles volt gondoskodni „a svábok ahol lesznek, szivem bort, sert, pálinkát árultassék, mert a víztől mind elhal, nem szokván hozzá". A gróf nemcsak tanácsokkal látta el aggódó nejét, hanem ő maga is igyekezett segíteni a sváb telepesek első szükségletein. Ezért többek között 100 fejős tehenet hajtatott részükre Nagykárolyba, Debrecen városától 22 köböl lisztet eszközölt ki számukra. Tehát a rendelkezésünkre álló adatok szerint, Károlyi Sándor 1712. év folyamán közel 1500 telepest hozatott Nagykárolyba , Csanálosra, Kaplonyba, Majtényba, Erdődre. Pozsonytól Pestig a sváb telepesek maguk fedezték kiadásaikat. Innen azonban Károlyi költségén utaztak tovább. Szerencsénkre rendelkezünk azzal az okirattal, ami azokat a feltételeket tartalmazza, melynek alapján az első telepesek Károlyi Sándor birtokaira letelepedni hajlandók voltak. Ezen egyezség értelmében az uraságtól 3, a vármegyétől pedig 6 évi adómentességet fognak élvezni, s ezen idő alatt semmilyen adófizetésre, szállásadásra vagy katonai beszállásolásra nem kötelezhetők. Saját elöljáróságot választhatnak maguk közül, s a gróf papról is gondoskodni fog számukra. Az uraság oltalmat és védelmet ígér nekik, de elvárja tőlük, hogy úrbéli kötelezségeiket teljesítsék, és állandóan megmaradjanak. Megvan az az úrbéli szerződéstervezet is, amit Káro-lyi Sándor 1712 december havában terjesztett a sváb lakosság elé véleményezés végett. A tervezet 31 pontban sorolja fel a sváb községek elöljáróságának, mesterembereinek, földműveseinek a 3 adómentes év elteltével kezdődő úrbéli kötelezségeit. A sváb telepesek természetesen nem voltak hajlandók változatlanul elfogadni a német nyelvű tervezetben felsorolt úrbéli terheket, ezért folyamodványt intéztek a grófhoz, melyben arra kérték, hogy enyhítsen terheiken. Annyi bizonyos, hogy az első sváb telepesek nem voltak megelégedve helyzetükkel, különösen az uradalmi tisztek magatartása ellen emeltek panaszt, mert az élelmiszereket és a segédeszközöket nem osztották ki rendesen a telepesek között. Az elégedetlenség szomorú következménye nagyarányú szökés és visszavándorlás volt. A telepe-