„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Zachar József: A szatmári béke szorgalmazója: gróf Pálffy János tábornagy

és megígérte, hogy ö királyi felsége a kegyet, amelyben részesítette őket, szilárdan és sértés nélkül meg fogja tartani, ha az esküvel fogadott hűséget ők meg is akarják tartani."

123 Szintén május 2-án Pálffy jelentést küldött Eleonóra régens-anyakirálynénak is, ez megegyezik azzal, amit Savoyai Jenőnek írt, azzal a két kiegészítéssel, hogy még mindig nem közölte honfitársaival uralkodójuk halálhírét, illetve, hogy összesen mintegy 16 000 volt kuruc tette le az alattvalói hűségesküt.

124 Még ezzel sem elégedett meg, a jó hírek személyes részletezésére gróf Ludwig Ferdinánd Gráven vezérőrnagyot is Bécsbe küldte, aki már május 6-án beszámolhatott Pálffy tevékenységének eredményeiről.

125 Ugyancsak a szatmári békességgel kapcsolatosan mindenről írva, a már többször említett Csáky püspökhöz intézett baráti levelét május 2-án Pálffy ezekkel a szavakkal zárta: „Adja Isten, légyen már egyszer Országunknak az hosszas háború után kívánt csendessége. Csak az udvari változások (kit egyébként nem reménlek) valamit ne okozzanak."

126 Mindenesetre magyarországi főparancsnokként hamarosan tervezetet juttatott el a Haditanácshoz. Ebben „egy újabb lázadás megakadályozására" a várak megerősítését, a várőrségeket ellátó élelmi felvételező állomások felállítását, laktanyák építését, az állandó katonaság létszámnövelése mellett a szabadcsapatok megszüntetését, a katonaság rendszeres kiképzését, egyúttal kemény fegyelmezését, mindezeken túl a helyi lakosság további megkímélése céljából az előfogat-állítási kötelezettség eltörlését és más intézkedések sorát indítványozta.

127 Akkor már nem titkolta a bécsi fejleményeket sem, Locher jelentéséből tudni, hogy Károlyival május 4-én közölte I. József halálát, Eleonóra anyakirályné régensségét, III. Károly érkezésének késését, és ezután terjedt rohamosan a hír.

128 Ezzel egyidőben a magyarországi közjogi helyzettel számot vetve, hozzájárult, hogy menlevelé123. KA, HKR, Exp. 1711.Mai-270 124. KA, HKR, Exp. 1711 .Mai-402 125. Lukinich, 365. o. 126. Közli: Málnási 1929. 25. o. 127. KA, HKR, Reg. 171 l.Juli-349 128. KA, HKR, Exp. 1711 .Mai-395