„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Zachar József: A szatmári béke szorgalmazója: gróf Pálffy János tábornagy

gunknak, már a régen kiadott és publicált declaratiói szerént a mostani háborúra nézve, teljes amnistialis gratiát adni méltóztatott, nem különben ezen Magyarországnak és Erdélynek is törvényeit és szabadságit, mind politicumi, mind tartományi, mind pedig az egyházi bevett religióknak dolgában maga és successori által szentül megtartani ígérte, sötconfirmalis ratifícatióját is megküldeni fogadta."

109 Hasonló módon a szatmári egyezség is a következő pontos címet kapta: „A békesség punctumai. Melyek császár és koronás király kegyelmes urunk ő felsége kegyes plenipo-tentiája mellett ezen Magyarország és Erdély nyugodalmának és csendességének visszahozatására s megerősítetésére fejedelem Rákóczi Ferenc uramnak és követőinek a feljebb említett Magyar- és Erdélyország statusainak és rendéinek resolváltattak."

110 A megállapodást Pálffy a következő személyes záradékkal látta el: „Kegyelmes urunk ő felségétől engedélyezett plenipotenciánk szerént minden részeiben és clausulaiban, örökké és minden fogyás és fogyatkozás nélkül állandó képpen megtartani fogadjuk és helyben hagyjuk."

111 A Bécsben április 28-án keltezett és csak a fenti fejlemények után kézhez vett leirat megerősítette Pálffyt, hogy helyesen járt el, amikor nem hagyta magát zavartatni a leváltással, Bécsbe rendeléssel. Eleonóra régens-anyakirályné ugyanis, immár megváltoztatva korábbi döntését, megerősítette az I. Józseftől január 31-i teljhatalomban, amelyet a tárgyalások folytatására kapott.

112 Ez oly fontosnak tünt, hogy a Haditanács is megküldte számára, kiemelve „az eddigi teljhatalom ezáltali megerősítését", sőt a régens-anyacsászárné szándékát, hogy „az elégedetlenekkel létrehozandó egyezséget, kívánságának megfelelően, mind saját kezűleg aláírja és a közigazgatás nevében ratifikáltatja, mind ő királyi felségének ide érkezésekor hasonló formális engedélyezésre legkegyesebben kézbesítteti".

113 Ezzel egyidőben Locher is kapott leiratot a Haditanácstól, mégpedig ugyan azonos tartalommal, de azzal a kiegészítéssel, hogy 109. Putay, 423.o. 110. Pulay, 425. o. 111. Pulay, 436. o. 112. HHStA, Hungarica, Fasc. 193, számozatlan 113. KA, HKR, Reg. 1711 .Apr.-329