„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)
Muzsnay Árpád konferenciát megnyitó beszéde
Tisztelt Tanácskozás! Kedves Érdeklődők! Hölgyeim és Uraim! Az élő Rákóczi nevet viselő s immár hetedik alkalommal megrendezésre kerülő történelmi tanácskozás szervezőinek nevében őszinte szeretettel és megbecsüléssel köszöntök mindenkit. Köszönet illeti mindazokat, akik önzetlen támogatásukkal, ügybuzgalmukkal messzemenően hozzájárultak ahhoz, hogy az 1990 óta minden esztendő április havának utolsó szombatján megtartandó majtényi Rákóczi-megemlékezéshez időnként kapcsolódó, s mint említettem: immár hetedszerre meghirdetett történelmi tanácskozás a szakma számára is rangos, a kuruckor kutatását elősegítő, az eddigi eredményeket összegező és népszerűsítő rendezvény lett. Merem állítani, hogy a korszak Európa-szerte ismert és legelismertebb kutatói jelezték részvételüket, fogadták el egy kisebbségi civil szervezet meghívását. Megelégedés számunkra, hogy magunk közt tudhatjuk, s hallhatjuk a Köpeczi Béla — Várkonyi Ágnes és Magyari András hármas mellett a Kárpát-medence kiváló, Szatmárnémetibe vissza-visszatérő kuruckor-kutatóinak előadásait. Nem sorolom fel név szerint őket, de köszöntöm mindnyájukat. Bemutatásukra, méltatásukra sort kerítenek majd tanácskozásunk vezetői. Rákóczi Ferenc s az általa vezetett szabadságharc a kisebbségben élők számára az etnikai és felekezeti sokszínüségü Kárpát-medence népei érdekegyeztetési lehetőségét példázza. Rákóczi a mi tájainkon — rendezvényünk magyar és román címének egymást kiegészítő jelentésének megfelelően — ő, valóban élő, kortárs egyéniségnek számít. Kitől kell és van mit tanulnunk a harmadik évezered elején is. Évszázadok óta érzelmeket kiváltó kérdést tűzött ki megvitatás céljául mai tanácskozásunk. Történelmi távlatból, tíz esztendővel a városunk nevével összeforrt béke, és két esztendővel a szabadságharc ugyancsak térségünkhöz kötődő kezdetének háromszázadik évfordulója előtt — úgy véljük — figyelemfelkeltés és ösztönzés lehet e mai tanácskozás és a holnapi megemlékezés a két esemény