„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Kovács Zoltán: Külpolitikai esélyek a Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben

A francia államkincstár kimerülése, és az egyre kilátástalanabb németalföldi és rajnavidéki hadi helyzet miatt 1708-ban az amúgy sem jelentős pénzsegélyek (szubvenciók) folyósítása is megszűnt, a pürroszi Malplaquet-i csata után (1709. szeptember 11.) pedig már formális segítség sem volt várható: XIV. Lajos és országa egyszerűen nem volt abban a helyzetben, hogy bármit is tegyen a magyarokért.

6 A hágai (1709) és gertruydenbergi (1710) kísérletek a béketárgyalások megkezdésére voltak a francia kimerültség legbiztosabb jelei, Torcy diplomáciája ezt követően már csak jórészt üres ígérgetésre, illetve erőtlen zavarkeltésre volt képes: a francia aktivitás a XII. Károly poltavai veresége után megfogalmazott svéd terv esetében

7

, illetve a Rákóczi általjavasolt oroszok és svédek közötti közvetítés ügyében

8 valójában már ilyen megítélés alá kell hogy essen (ezek diplomácia-elméleti összefüggéseiről alább). A francia segítség feltételeinek felszámolódása alapvetően behatárolta a szabadságharc külpolitikai mozgásterét: egy esetleges, a békekonferencián oly nagy szerepet kapó alkufolyamatban - az önállóan kivívott és megtartott katonai pozíciók biztosítása mellett - valójában az egyetlen esély a Habsburgok egy erős ellenfelének támogatása lehetett volna. A kuruc felkelés katonai-gazdasági kimerülése, és a francia segítség ellehetetlenülése valójában megpecsételte Magyarország sorsát. A szabadságharc és a Habsburg Monarchia legfőbb szövetségesei Anglia (1707-től Nagy-Britannia) és az Egyesült Tartományok közötti kapcsolatokról szintén számtalan kitűnő tanulmány született.

9 Ezek feltárták a tengeri hatalmak és a magyar szabadságharc kapcsolatának főbb jellegzetességeit, a főleg vallási (protestáns) szimpátián alapuló rokonszenvet és azt a valódi szándékot, mely Anglia és Hollandia Habsburg-magyar megegyezést szorgalmazó diplomáciája 1707-ig felmutatott. A személyes rokonszenven alapuló megértés, 6. Benda, 46.old. 7. R. Várkonyi Ágnes, "Ad pacem universalem"... 8. számos hivatkozás 9. R. Várkonyi Ágnes, Anna királynő levélváltása Rákóczival és az európai erőegyensúly esélyei, in Benda Kálmán Emlékkönyv . idem., „Ad pacem univerzalem". Vay Ádám, Anglia és a Rákóczi szervezkedés. Linda Frey és Marsha Frey, II. Rákóczi Ferenc és a tengeri hatalmak in. Történelmi Szemle 1981/4.