„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Kovács Zoltán: Külpolitikai esélyek a Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben

Kovács Zoltán Külpolitikai esélyek a Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben Bánkúti Imre 1996-os forrásközlése értelmében valószínűleg 1711 január végén, II Rákóczi Ferenc és Pálffy János vajai találkozóját megelőzően Károlyi Sándor emlékeztető fogalmazványában a következőket írta: Távul legyen persuadeálnom magamnak az Bethlen Góbor elméjét, de mivel meg lőtt dolgokbul lehet Fundamentumot venni, forgatom elmémben Bethlen Gábor Hadakozását. ... Ha forgatom a mostani constitutiokat, akor is volt Császár, akkor is volt külső Mediatio és Franciával való szövetségh, akkor is volt azoknak erejében való bizodalom, valamint mostan hogj vágjon, de ugjan csak Békesség kellett [mármint saját erőből valóij, le csendessedni az dolgoknak. Kire nézve veszem fel elsőben is, ha lehet-e reménségh az Külső Segítségre, vagj sem. Másodszor, ha szinten lenne is, lehet-e? reménségh az által az Békességre, vagj sem. Harmadszor, ha nem talál semmi lenni abban, most é job vagj az uttán az dolgok le csendesedéséhez nyúlni. Negyedszer, most ha ember akarná, mi módon lehetne aztal effectuálni. Ad lmum Zápolya János példája leven előttem ... se Pogánytól se Kereszténytől semmi reménségünk nem lehet. Ad 2dum. Ámbár lenne is, semmi békesség nem lenne benne. Imo Az Francia propter distantiam ambar akarna is, népei semmi képen nem segíthet, pinzel is nehezen, mely mind kettőre magának nagjub szüksége leven, közelebb az Ing az dolmánynál. 2do. Az svecus magával is jó tehetetlen, hogj Országában ne menyen és az hadával conjunctioja ne lehessen, mind az Török impediállya, mind az Német Császár 24 Regimenttel vigiáz reája. Az Mosqua penig keresztül fekütt eleiben. 3tio. Az Mosqua lehetne legh nagjob bizodalom, de az Török ellene indulván, kétségh kívül az Svecust is el bocsattya mely kettő