„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Magyari András: A Rákóczi-szabadságharc politikai és katonai problémái 1710–1711-ben

híveinek békeóhaja. Rákóczi is látta a lakosság és a katonaság békeóhaját, s még ha bizonyos fokig megalázónak is tűnhetett, ment el a Pálffyval való találkozóra, bizonyítandó, hogy mindent megtesz a béke érdekében. Ugyanakkor Bercsényi helytelenítette, hogy mint írta, „magunk adjuk fel az országot gratiára, hogy még reminségünk is elvesszen örökre."

17 Ezt követően a fejedelem február 21-én Lengyelországba indul, hogy Nagy Péter cárral találkozzék és tárgyalásokat folytasson az orosz segítség felől. Az erdélyi főparancsnokságot Károlyi Sándorra ruházza át. Rákóczi el van szánva arra, hogy bármi is történjék nem teszi magáévá Pálffy javaslatait a Béccsel minden áron való megbékülés érdekében. Ettől kezdve a béketárgyalásokon a fő szerepet Károlyi játszotta, és valójában a szatmári béketárgyalások előkészítésére helyeződik a hangsúly. Károlyi 1711. március 14-én, amikor hivatalosan letette az esküt Pálffy előtt a császárra, nyíltan szembefordult Rákóczival. Ettől kezdve a fejedelem irányában éppoly pártütő, mint bárki más, aki valami okból a császár hűségére tér. Ebből a meggondolásból ítélve Bercsényi Miklós és Forgách Simon Károlyi elfogását javasolta. Rákóczi nem volt hajlandó erre a lépésre. Március és április folyamán tovább folyt a politikai harc a Rákóczi és Károlyi által képviselt álláspont között. Rákóczi április 9-én írja Károlyinak, hogy „igaz magyar szívünk indulatjábul léptünk azon Confoederatióra, a melynek manutentiójáért hány ezer ember vérét ontottuk ? sokszor számlálgatta Kegyelmed; s ítélje el már most: ki szakad el a Confoederatiotul ? ha az-é a ki azon vég szerint való betegséget kíván, avagy az, a ki vagy félelemtül, vagy akármely más oktul viseltetvén, azon igába adja magát a mely ellen fegyvert fogni kénszeríttettünk ?" Ezt megelőzően március 26-án Lengyelországban — Sztritben Károlyi utoljára találkozott Rákóczival, s közölte vele a császár álláspontját a békével kapcsoltosan, abban a reményben, hogy a fejedelem is pozitívan viszonyul a kérdéshez. Azonban ellenkezője történt. Károlyi végleg meggyőződött, hogy közte és a fejedelem között áthághatatlan ellentétek vannak a béke kérdésében. A továbbiakban saját elképzeléseit érvényesítette a Pálffyval való tárgyalásokon, amelyek a szatmári békében öltenek végleges formát. 17. Archívum Rákoczianum, I.o. III. k. 690-91. 18. Archívum Rákoczianum, III. 617.