„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Kovács Ágnes: A kuruc állam gazdasági helyzete a szabadságharc második felében

kat kíméllő, fösvények és privatumokat kereső haza nem-fiakat" az áldozatvállalásra.

13 Rákóczit valójában nagyon bántotta, hogy nem tudta kellően ellátni a hadakat. A fenti levél megírása után alig egy hónappal így kesergett Károlyinak: mindenki csak kér - ti. pénzt vagy élelmet -, „Ítélje el Kegyelmed, hova kapjak elébb?"

14 A pénzügyi csőd a hadtápellátásra is kihatott. Problémák ugyan korábban is előfordultak, de ritkábban és csak azokon a területeken, amelyek nem álltak tartósan kuruc ellenőrzés alatt. 1707-től viszont állandósult az ellátatlanság miatti elégedetlenség és gyakoribb lett a szökés. Levelek tucatjaiban olvasható, hogy a katonák napokon át nem jutottak élelemhez, lovaik abrakhoz, és a koplalás, a pénztelenség miatt átálltak az ellenséghez. A dezertálások következtében a seregek szervezetszerű és valóságos létszáma közti szakadék egyre jobban mélyült. A Csajági János huszárezredéről 1710. július 25-én készült összeírás ebből a szempontból is tanulságos. Az állomány Heves, Pest és Borsod megyéből rekrutálódott. Az összeíró településenként 3 rovatban, név szerint tüntette fel a még katonáskodókat, a szökevényeket és a különböző okból elhunytakat. A sok katonát adó helységek esetében kivétel nélkül a szököttek nevét tartalmazó második rubrikában találjuk a legtöbb személyt.

15 A pénzadó kivetése után tetemesen megnövekedett háborús terhek, az adószedők és a katonai végrehajtók elől a jobbágyok is gyakran kerestek menedéket a szökésben. Pedig Rákóczi - a civil lakosság érdekében is - komoly erőfeszítéseket tett a hadak élelmezésének megszervezésére. Már 1703-ban edictum szabályozta az orális és equilis portiot, amelyet a Regulamentum Universale is megerősített. A pénzadó bevezetése újabb csapást jelentett, aki tehette, elmenekült, még a fejedelem és Bercsényi birtokairól is.

16 Rákóczi a nemességet és a vármegyét okolta, az adózók futását mégsem nézhette tétlenül. Belső vívódása és együttérzése ellenére úgy vélte, hogy „az executoroknak meg kell parancsolni: necsak a házakban keressék a szegény embert, de az erdőben is, és vegyenek, az hol 13. AR. Első Osztály. III. k. Közli: Thaly Kálmán. Bp. 1874. 61-62. 14. Uo. 229. 15. Pest-Pilis-Solt vármegye a Rákóczi-korban. II. k. Közreadja: Bánkúti Imre. Bp. 1996. 842-870. 16. AR. Első Osztály. II. k. 201.