„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Kovács Ágnes: A kuruc állam gazdasági helyzete a szabadságharc második felében

főbíró 1705 októberében félig komolyan, félig tréfásan írta egyik levelében: „... ha Nagyságod megunta az aranyat hordozni, adnék én veresét érte, mert a sárgának színét se látom."

5 A rézpénzt - amely lényegében államkölcsönként működött már ekkor ki kellett volna vonni a forgalomból, ahogyan ezt a fejedelem környezetében egyre többen javasolták. Rákóczi azonban még mindig ragaszkodott az egyre értéktelenebb fizető eszközhöz. A miskolci tanácsülésen a libertás elfogadásának kötelezővé tételével és kényszerárfolyamon tartásával próbálta biztosítani annak értékállóságát. Ám a voluntarista pénzügyi politika tarthatatlannak bizonyult, a rézpénz nem volt az ezüsttel azonos értékben kommutálható. A pénzügyi egyensúly megteremtése nem sikerült (ezt csak a bevételi források növekedése biztosíthatta volna), a „fehér" pénz - a tőke biztonsági szempontjait követve - szinte eltűnt a piacról. Ennek ellenére a szenátus rozsnyói tanácsülésén, tehát hónapokkal később is csak öszvérmegoldás született. 2 millió ft értékben természetbeni adót róttak ki Felső-Magyarországra, és elhatározták a 10 és 20 polturások bevonását. Azáltal, hogy csak az 1 polturások maradtak forgalomban, voltaképpen megkezdődött a rézpénz devalvációja. Ugyanakkor meghagyták a vármegyei tiszteknek, hogy „szorgalmatossan vigyáznának az rézpénz böcsére s valorára". Országos áriimitációt készítettek, amelynek megszegése esetén - ismét figyelmen kívül hagyva a piac törvényeit - szankciót helyeztek kilátásba.

6 Mivel az amúgy is felemás rendelkezéseknek nem volt foganatjuk, 1707 első felében a gazdasági helyzet katasztrofálissá vált, és társadalmi robbanással fenyegetett. Ezért került sor az ónodi országgyűlésen a rézpénz 60 %-os devalvációjára, és a forgalomban hagyott 2 millió ft értékű pénz lepecsételésére hitelesítés céljából, illetve szintén 2 millió forintnyi, a nemesség által is fizetendő adó kivetésére. Ónod után a rézpénz rohamosan értéktelenedett, joggal írta Károlyi Bercsényinek, hogy „se Istennek, se embernek nem kell".

7 A 5. Balogh István: A háború terhei. In: Debrecen története 1693-1849. 2. k. Szerk. Rácz István. Debrecen, 1981. 118-119. 6. Archívum Rákóczianum. Első Osztály. II. k. Közli: Thaly Kálmán. Bp. 1873. 17. 7. Bánkúti, im. 85.