„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Beke Pál: Szelíd településfejlesztés. A szatmári határmenti együttműködés tapasztalatai

hatunk erre minden tekintetben alkalmas személyt. Ekkor tolmácsot (környékbeli tanárembert?) kell keressünk. További, ezzel összefüggő tanulság, hogy óhatatlanul szükséges a határmenti együttműködést szakértően vezérlő személy szervezőmunkája, s nemcsak azért, mert a helybéliek nem látják a fától az erdőt, hanem azért is, mert őt nem köti a kialakult helyzetek szinte automatikus béklyója. Szatmári munkánk jól példázta ezt akkor, amikor a kezdeményezésben érintett polgármesterek döntő többsége lehetetlennek vélte a gátak tetején megvalósítandó kerékpárutat, vélhetően abból az álláspontból, hogy azokon ma sincs ilyen. Az illetékes vízügyi hivatalnál tett látogatásaink és megbeszéléseink során azonban hamar kiderült, hogy létesítésükkel a hivatal nagyon is egyetért, azt kívánatosnak és örvendetesnek tartja. Egyrészt, mert a jövőben is várható magas vizek esetén a gát koronáján e célból burkolt út megkönnyíti az árvíz elleni védekezést; másrészt, mert a kerékpárút léte és folyamatos használata fokozza a gátra fordítandó figyelmet. Arra ekkor immár nemcsak a gátőr, hanem a turistaforgalomból (egyre jobban) élő önkormányzatok, sőt, a kerékpározó polgárok is figyelnek. A hivatal hajlandónak mutatkozott arra, hogy e célból javaslatot fogalmazzon (ezt meg is tette), vállalkozott a tervek elkészítésére, sőt: gátjavítási-felújítási terveit képes lenne annak alárendelni. Hiába tudom, hogy ugyanerre az eredményre jutott volna egy ambiciózus helybéli polgármester; mégsem jutott egyikük semmire sem. Vélhetően másutt, másról szólván ugyanez Ie(het)ne a helyzet. (Még e témánál maradva: aki nem ismeri a kerékpáros turizmus nyugat-európai állapotát, el sem tudja képzelni, hogy a hosszan kiépített, infrastruktúrával bőven ellátott lehetőség mekkora forgalmat, s ebből következően milyen biztos megélhetést jelent! Én magam a Duna ausztriai szakaszán kajakozva jöttem rá, hogy egy hetes utunk során nemcsak azért lehetetlen a bukolikus természetközelség, mert motorcsónakok százai szántják a vizet, hanem mert mindkét oldalon kerékpárosok ezrei járnak föl s alá Passautól Bécsig és vissza. Gyerekek, öregek, középkorúak, fiatalok; az utánfutókban nagymamák és csecsszopók; osztályok, baráti társaságok, kollegák, összeverődött idegenek. A vízről honnan is számolhattam volna össze, hogy hányszor tízezren vannak azok, akik kiszolgálásukból élnek? - de