„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

R. Várkonyi Ágnes: A nemzetközi garancia és a generális (A szatmári béke történetéhez)

Károlyi elmondja, hogy február 18-án este érkezett Salánkra. Kiderült, a fejedelem délben már elment, parancsokat és megbízást hagyott hátra számára, ő rohant utána, a lovasszán feldőlt, kétszer is patakba fordult, végül összetört. Károlyi szekérre ült, Polánán a határon megtudta, a fejedelem Zavadkánál elhagyta az országot, erre visszafordult és Munkácson vette Rákóczi újabb parancsait, s manifestumát, hogy a fejedelem rövid távolléte idejére a hadsereg főparancsnokságát rábízza.

5 A törött szánkó és a vízbeesés bekerült a szatmári béke rövidebb-hosszabb történetébe.

6 A levél érdemi tartalma azonban nem. Károlyi ugyanis hosszan válaszol Rákóczi rendelkezéseire, és részletesen foglalkozik a salánki gyűlés végzéseivel. Majd a következőkkel folytatja: Legh kisebb érdememet, se penigh tehetségemet nem ismerhettem arra, hogy Flged mindnyájunk kincsét, nyomorodott hazánkat s azzal együtt mindenét Hlyen együgyű erőtlen szolgájára hagyá s kormányzását bízza; de mivel hozzám méltatlan szolgájához nyújtott kglmes confidentiája, arra ösztönözte s irántam felindította s maga m/éltóságos/ személyét penigh minden bujdosás és külső nyomorúságok által való kormányzásra feláldozta és szentelte, ezért én is ezen alázatos levelem által azon kötelességemre és hitemre magamot devoveálom /kötelezem, elszánom / és üdvezülendö hitemmel kötelezem is valamellyeket Flgednek aperialtam (megmagyaráztam) és bővön declaráltam, melyek között emlékezni méltóztatik Flged még egy extrema resolutiomrul, kit is post omnem casum töttem vala fel, s orrul semmi resolutiom nem lött ezen Írásban; hanem ha Flged irányozza szükségesnek, ez után is meglehet, holott nem műíhatik, de abban bizonyos lehet, hogy mind azt, mind egyebeket nem egyéb végre kívánok folytatni s meg is mutatni, hanem egész nemzetemnek javára és Flsged intentioinak secundálására, kire nem szükség históriámat tovább nyújtani, hanem az egy Isten adjon erőt, egészséget, alkalmatosságot csekély tehetségemnek mindezeknek végbenvitelére, kiben vagyon teljes bizodalmom is.

1 5. Károlyi jogosítványa: Rákóczi Salánk, 1711. február, 18. Verecke, 1711. február 20 és február 21. PULAY-SZALAY, 1865. Il.köt. 293-301. A három dokumnetum forráskritikájával itt nem foglalkozhatunk. 6. BÁNKÚTI Imre, A szatmári béke. Bp. 1981. 78. 7. LUKINICH,1925. 264-265. - MTA Kt. Ms 10.204/3. XLII. fol: 63.