Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Für Lajos: A Bossányi-hagyaték összeírása, 1765.

nem határozták meg, csupán a Noszvajról évente egyszer megteendő borfuvart. A följegyzés arról sem szól, hogy egy-egy igás fogatnak vagy éppen a falubeli valamennyi Bossányi-jobbágynak mekkora földterületet kellett Kereszturon (egyszer, kétszer vagy netán háromszor) felszántani, illetve a gyalogrobotosoknak lekaszálni, learatni, betakarítani és „ortani". Nem tudjuk, hogy a valóságban a mindenkori szükségletek - mondhatni tetszés - szerint kellett-e a jobbágyoknak az úrdolgát végezni, teljesíteni. Akokovai és hacsavai jobbágyok, zsellérek (együttes családszámuk 49 volt), szemben másokkal, „ekével semmit sem dolgoztak", hanem csak „gyalogul" kellett a keresztúri üzemben aratniok, kaszálniok és „ortaniok", illetve az „ udvar körül mindenféle munkát tesznek".

22 A legelőnyösebb helyzete azonban a Kis-Hont megyei Bossányi-jobbágyok közül a Zeherje falubelieknek volt.

23 Igaz, a Rima völgyében fekvő magyar ajkú jobbágy faluban mindössze két jobbággyal rendelkezett csupán Szemere György özvegye. A följegyzés szerint ez a két jobbágy „semmi urdolgát nem jár, Désmát is semmiféle jószágából, és egyéb aprólékos Dátziákat is nem ád. Egyedül esztendőnként egy Ludat, négy tyúkot szoktak adni. " Pedig Koós János és György az özvegy legjobb módú jobbágyai közé sorolhatók. Fél-fél házhelyük (telkük) mellett ketten egy egész teleknyi pusztahelyet is árendáltak (taxa ellenében) a földesuraságtól. A három nyomásban nyomásonként így egyikük-egyikük összesen 9 „kila" (mintegy 4-4,5 magyar hold) földet vethetett be. Mindemellett birtokoltak még külön-külön 6-6 „kila ortást" és 10-11 kapás szőlőt is.

24 Mindkettőjük esetében 4-4 ökröt jegyeztek be a vonatkozó rubrikába. Érthetetlen az a kivételes előny, miszerint ennyi hasznos föld után évente csupán egy-egy ludat és négy tyúkot kellett a jómódú parasztoknak jobbágyi szolgáltatásként (az átlagos taxa mellett) „teljesíteni".

25 22 R.L. i.h. 5-7., 11., 14. fol. Ugyanez volt érvényes Fürész falu és Tiszolc bányaváros jobbágyira is. 23 R.L. i.h. 15-17. fol. 24 Egy-egy „kapás" szőlőfold alatt itt is azt a területet értették, amit egy ember egy nap alatt meg tudott kapálni (lásd Bogdán, 1987. 69.) vagyis kb. 200-300 négyszögölet értve egy-egy kapáson, egyik-egyik jobbágy birtokában lévő szőlőföld átlagosan 2000-3000 négyszögöl körül járhatott. 25 A faluval kapcsolatos följegyzések között nem található semmiféle utalás arra nézve, hogy e különleges, kedvezményezett helyzetnek mi lenne a magyarázata, hiszen Zeherje mellett még akadt néhány olyan falu, ahol ugyancsak mindössze 2-3 jobbágya volt a földesúrnőnek, ám azok a többiekhez hasonlóan adóztak. Lásd R.L. i.h. 26-27. fol.