Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Für Lajos: A Bossányi-hagyaték összeírása, 1765.

áttekinthető kuszaságba, ami a különböző családok között abban az időben uralkodott. Ahol a település minden java, földje-telke és jobbágysága egyetlen tulajdonos fősége alá tartozott, ott a birtoklási körülmények nyilván egyszerűek és egyértelműek voltak. Ám ahol - és az esetek nagytöbbségében ez volt a jellemző, mondhatni országszerte

11 - több tulajdonosa és több földesura (a kettő nem mindig ugyanaz!) volt a falunak és mezővárosnak, ott a különféle birtokosok, egyes ágak-lineák között az ún. arányrészek (portiók, proportiók) megoszlása igen sokszor roppant komplikáltnak, nehezen kibogozhatónak tűnik. Amit aztán egy-egy település esetében tovább bonyolíthatott a javak egy részének vagy egészének a zálogba adása, -vétele, vagy ilyen-olyan módon történt cserélgetése az egyes tulajdonosok között. Mindezekre nézve próbálok kiemelni egy-két mozzanatot a valóban jómódú bárónő vagyonának összeírásából. A Kis-Hont megyei Alsó-Szkáínok esetében például azt jegyezték föl,

12 hogy az elhunyt özvegy a helységnek „hasonfelét Hamvai jussal bírta, de abból három egész Quarta Fejes György Uram által birattatik zálog képen ". A falu egyik fele tehát, mint Hamvai-juss, a bárónőé lenne, de a felének a háromnegyede felett zálogjogon Fejes György rendelkezik. Ám a falu másik feléből pedig az elhunyt özvegy által „Nyáry jussal birattatik egy Quarta örökössen, egy Octana pedig zálogképen ". Eszerint tehát akkor a falu egyik feléből egynegyed, a másik feléből szintén egynegyed - a Hamvai-, illetve a Nyáry-juss révén - illette őt, ám az utóbbi fél faluból pedig még egynyolcad rész zálogképpen tartozott az özvegy földesúri fősége alá. Csak ebben a kis faluban is lényeges különbség mutatkozott a tényleges tulajdon és az éppen használt-birtokolt földesúri tulajdon részaránya között, amíg az előbbi a falu egészének 10/16-od, addig az utóbbi ennek éppen a felét, 5/16-od részét tette ki. A hasonló nagyságú Felső-Szkálnok szomszéd Szabolcs megyében pl. a Mária Terézia-féle úrbérrendezés idején a településeknek 3

At-ét, 75 %-át nem egyetlen, hanem több, esetenként tíznél is több földesúr birtokolta. Nem is szólva azokról a tulajdonnal ugyancsak rendelkező nemesekről, akik jobbágyokkal, jobbágyfölddel nem rendelkeztek, de nemesi földjük volt. Lásd Takács Péter: Úrbéresek vallomásai Szabolcsban, 1772. Bp., 1991. (a továbbiakban Takács, 1991.) 132-186. A száz évvel később is mindössze 300 lelket számláló falucskát, ami Rimaszombattól északra feküdt, Fényes Elek szótára „tót falunak" mondja. Lásd Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. (a továbbiakban Fényes, 1851.) IV. köt. 141. Am a Bossányiak földesurasága alá tartozó jobbágyoknak 1765-ben éppen kétharmada egyértelműen magyar családnevet viselt és egyharmaduk szlovákot.