Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Köszöntő

KÖSZÖNTŐ Köszöntjük 90. születésnapján Balogh Istvánt, a levéltárost, a néprajztudóst, a történettudományok doktorát. Köszöntünk egy rendkívüli életutat megélt férfiút, aki ma is aktív dolgozója a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltárának. Balogh István debreceni parasztpolgár családban született 1912. november 29-én. Gyermekkorát a város határának keleti végében, Nagycserén töltötte, tanulmányait az itteni tanyasi iskolában kezdte meg. Szellemi útipoggyászában onnan hozta magával a paraszti világ ismeretét, a munka feltétlen tiszteletét és közismert szerénységét. Gazdag életútjának első fele ezer szállal kötődik a szülőföldhöz. A Református Kollégium elvégzése után az egyetemen földrajz-történelem szakos tanári oklevelet szerzett, de nem tanár, hanem a Déri Múzeum munkatársa lett. Első tudományos publikációja közel hetven esztendeje, 1935-ben jelent meg, melyet az eltelt évtizedekben több száz követett. 1937-38-ban Bécsben ösztöndíjas kutató volt, a háborús évek azonban átmenetileg megszakították a szépen ívelő tudományos pályát. A háború után a fiatal tudós életében rendhagyó esztendők következnek. A Nemzeti Parasztpárt politikusaként 1945 áprilisától december 31-ig SzatmárBereg megye főispánja lesz. Ezt követően 1946 januárjától Hajdú megye, majd 1947 novemberétől egyidejűleg Debrecen városának is a főispánja, egészen 1948 augusztusáig. Már a politikusi évek alatt igyekszik visszatalálni a tudományos munkához. 1947-től az egyetemen tanít, 1949-től pedig visszakerül a Déri Múzeum állományába és rövidesen az intézmény igazgatója lesz. 1957-ben azonban állásától megfosztják és valósággal száműzik Debrecenből, mert az 1956-os októberi események alatt „nem tanúsított elegendő forradalmi és kommunista éberséget". Nyíregyháza örömmel fogadja be, ahol előbb a Jósa András Múzeum munkatársa, majd a levéltár igazgatója lesz. Megkezdődik a több mint négy évtizedes vonatozás, ingázás az otthon és a munkahely között. A nyíregyházi éveket az anyagi gondok és bajok ellenére élete legtermékenyebb korszakának érzi. Tanulmányok, könyvek sora igazolja ezt, és a levéltár, ahol az anyag első rendszerezését maga végezte el. De hü maradt Debrecen történetének kutatásához is, ahol számkivetettségét lassan feledték. Tudományos munkásságát kitüntetésekkel, főiskolai tanári és egyetemi tanári címekkel is elismerik, Debrecen város pedig díszpolgárává választja.